Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Kevey Balázs, Oroszné Kovács Zsuzsanna, Tóth Imre és Borhidi Attila: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet flórájához • Data to the flora of Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary • Angaben zur Flora des Landschaftsschutzgebietes Béda-Karapancsa, Süd-Ungarn

Dunántúli Dolg. Terni, tud. Sorozat 6 13-25 Pécs, 1992 Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet flórájához KEVEY Balázs, OROSZNÉ KOVÁCS Zsuzsanna, TÓTH Imre és BORHIDI Attila v ч Kevey, В., Oroszné Kovács, Zs., Tóth, I., Borhidi, A.: Data to the flora of Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary. Abstract. The flora of this area was known incompletly earlier. During recent researches further 71 species were found, and 21 protected ones were proved. Submediterranean species (Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Tilia argentea, Scutellaria altissima, Digitalis ferruginea, Carpesium abrotanoides and Carex strigosa) are characteristic. Most valuable plants of the area are Crataegus nigra and Crataegus degenii. A flórakutatás története A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet területén eddig viszonylag kevés botanikus végzett flórakutatást. Az első adatok a II. József korában végzett katonai térképezéssel (1783) kapcsolatos felmérésből (Hadtörténeti Múzeum, Budapest) származnak: ismeretlen szerző a Duna melletti síkságról "tölgy- és bükkerdők" előfordulására hivatkozik. Nem sokkal később, 1799-ben Kitaibel Pál egyik útja alkalmából Dunaszekcsőtől Mohácsig érintette a területet, de kéziratában csak 3 növényfaj előfordulásáról tesz említést: Acer tataricum, Ajuga laxmannü, Lonicera caprifolium. Ezek az adatok azonban valószínűleg nem is az ártérről, hanem azzal közvetlen érintkező löszdombok tatárjuharos tölgyeseiből (Aceri tatarico-Quercetum), vagy ezek maradványaiból származnak. A XIX. században már több kutató fordult meg ezen az ártéri tájon: Sadler József, Nendtvich Tamás, Nendtvich Károly, Nendtvich Vilmos, Knapp József, Janka Viktor, Simonkai Lajos, Várady Ferenc. E szerzők azonban - Knapp József kivételével - csak néhány növényfordulást jegyeztek fel. A XX. században Magyarországon felgyorsultak a botanikai kutatások. Az első évtizedekben Tuzson János, Prodan Gyula, Boros Ádám, Palik Piroska, Zsák Zoltán, Horvát Adolf Olivér, majd a század közepétől Tóth Imre, Balanyi László, Kárpáti István, Nagy István, Nagy Béla, Terpó András és Mátyás Vilmos kereste fel a Mohácsi-sziget és környéke növényvilágát. E kutatók sem végeztek a területen rendszeres flórakutatást, mégis kiemelkedő közülük Boros Ádám, Horvát Adolf Olivér, de különösen Tóth Imre munkássága, aki a 40-es évek óta még ma is járja a területet. A tájvédelmi körzet védetté nyilvánítását megelőző munkálatok idején, 1986-ban kapcsolódott be a kutatásokba Kevey Balázs, majd a védetté nyilvánítás évében (1989) a Dél-duántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízatásából Borhidi Attila és Oroszné Kovács Zsuzsanna. Ilyen előzmények után jött létre ez a közös florisztikai dolgozat, melyben nemcsak összegezni kívánjuk az elmúlt 200 év flórakutatásának eredményeit, hanem szeretnénk hozzájárulni a hézagosan kutatott terület jobb botanikai megismeréséhez is. 13