Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Kevey Balázs, Oroszné Kovács Zsuzsanna, Tóth Imre és Borhidi Attila: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet flórájához • Data to the flora of Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary • Angaben zur Flora des Landschaftsschutzgebietes Béda-Karapancsa, Süd-Ungarn
A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet növényföldrajzi helye A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet az Alföld flóravidékének (Eupannonicum) délalföldi flórajárásához (Titelicum) tartozik. Nagyobb része a Mohácsi-szigeten, kisebb része pedig a Duna jobb partján elterülő Mohácsi-síkon fekszik. E két tájegység növényföldrajzi értelemben egynek tekinthető, ugyanis a folyó jobb és bal partját kísérő síkság geomorfológiai és talajtani szempontból szinte azonos, s ugyanez mondható el a növénytakaróról is. így dolgozatunkban a későbbiekben használt "Mohácsi-sziget" magába foglalja a Duna jobbparti árterét is. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet és a tőle északra elterülő Gemenci tájvédelmi körzet növényvilága meglehetősen hasonló, holott utóbbi már a Mezőföld és Solti-síkság flórajárásához (Colocense) tartozik. Mindkét ártéri táj közös jellemző növénye az endemikus Crataegus nigra, e faj Crataegus monogynawdX alkotott keverékfaja a Crataegus deginii, az eurázsiai-szubmediterrán jellegű Carpesium abrotanoides, valamint az atlanti-szubmediterrán Carex strigosa. Mindkét tájvédelmi körzet erdeiben kevés hegyvidéki növényfaj él. Ezzel szemben a Dráva-síkon - mely a Mohácsi-szigettel együtt a dél-alföldi flórajáráshoz (Titelicum) tartozik - montán elemekben rendkívül gazdag erdők húzódnak (HORVÁT - KEVEY 1983). Fentiek alapján úgy tűnne, hogy a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet flórája nagyobb hasonlóságot mutat a Gemenci Tájvédelmi Körzetével, mint a Dráva-síkkal. Ugyanakkor a Mohácsi-szigeten több olyan délies elterjedésű növényfaj jelenik meg, melyek észak felé a gemenci árteret már nem érik el. Ilyen a szubmediterrán Lonicera caprifolium, a kelet-szubmediterrán Digitalis ferruginea, a pontusi-szubmediterrán Scutellaria altissima, a balkáni-appennini Helleborus odorus és a balkáni ТШа argentea. Említésre méltó még SADLER (1826) Tamus communis-ra vonatkozó adata. A szerző ezt az atlanti-szubmediterrán elterjedésű növényt a Colocense és a Titelicum flórajárás határterületéről, Bajáról közli. Nagyobb valószínűség szerint a lelőhely azonban a szintén szomszédos Duna-Tisza köze flórajárására (Praematricum) vonatkozik, mert a leírás szerint homoki erdőben fordult elő: "in sylvis arenosis versus Bajám". Ez a növény azonban ma is többfelé él a Duna-ártér jugoszláviai szakaszán, nem messze az országhatártól (vö: PRODAN 1916, HORVÁT 1942b). E szubmediterrán jellegű növények jelenléte a Dráva-sík és a Mohácsi-sziget közös flórafejlődési viszonyaira hivja fel a figyelmet. Ennek értelmében a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet növényföldrajzi vonatkozásban elkülönül a Gemenci Tájvédelmi Körzettől, s a dél-alföldi flórajáráshoz (Titelicum) sorolható. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet flórakutatásának eredményei Az elmúlt két évszázad során a Mohácsi-szigeten rendszeres és részletes flórakutatást nem végeztek, ezért növényvilágát eléggé hiányosan ismertük. Az utóbbi néhány év alatt e kutatások kissé felgyorsultak, de inkább csak a bédai ártér feltárása történt meg, míg a többi részekről csak szórványos betekintések révén jutottunk adatokhoz. Alapos átkutatásra várnak még a homorúdi és hercegszántói erdők, valamint a kölkedi "Nagy-rét". E területek alapos megismeréséhez azonban hosszabb időre volna szükség. Dolgozatunkban összegezzük az eddigi flórakutatás legfontosabb eredményeit. Florisztikai adataink mellett felhasználtuk a régi kutatók által közölt fontosabb lelőhelyeket 14
