Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Juhász M. - Szerdahelyi T. - Szollát Gy.: Természetvédelmi gondolatok a Barcsi tájvédelmi körzetben - botanikai tapasztalatok alapján. - Natural conservation troubles in the Preservation Area of Barcs (Hungary) – on a stand of botanists’ experiences
jövőjével kapcsolatban mi a következő észrevételeket tesszük. A Barcsi tájvédelmi körzet területén 28 védett növényfaj él, ami ez esetben csak tájékoztató jellegű, adat, hiszen nem szerepel köztük néhány olyan faj, melynek ez az egyetlen vagy kevés közül az egyik hazai termőhelye, mint. pl. g, Hydrocotyle vulgaris, Garex lasiocarpa, Teesdalia, Radiola, Apium repens - következésképpen a terület értékesebb annál, mint amit a 28 védett faj jelez. A Barcsi tájvédelmi körzet legértékesebb lápjainak, égerligeteinek, de többi erdeinek léte és állapota is elsősorban a vízellátottságtól, a talajvízszinttől függ. A terület vizeinek legfőbb forrása - legalábbis volt - a Rigóc-patak. Ennek víhozama tudomásunk szerint az utóbbi időben is csökkent. Emiatt, valamint a korábban létesített különböző vízlevezető árkok miatt a talajvízszint süllyedése ugyancsak régóta tart. A terület leromlásának megállításához elengedhetetlen feltétel a régebbihez hasonló vízbőség visszaállítása, amit a következőkkel tudunk alátámasztani. A korábban bizonyosan vízállásos, de legalábbis vizenyős mélyedések és az égerlápok túlnyomó része manapság csak kora tavasszal vizes, nyárra többségük teljesen kiszárad. Az ennek következtében megfigyelhető degradáció egyrészt a gyomosodásban jut kifejezésre: pl. a kiszáradó laposokon helyenként tömeges a Cirsium arvense, az égerlápokban és égerligetekben túlzottan tért hódít az Urtica dioica, a Polygonum hydropiper. Másrészt a degradáció jele a Garex elata zsombékok, a Schoenoplectus lacustrís kolóniák, a Sphagnum-telepek, valamint az égerlápok és égerligetek lassú pusztulása. A Dryopteridi-Alnetum /=Carici elongatae-Alnetum/ társulásban rohamosan fogy pl. a névadó Carex elongata, a zsombéksás társulások és lápzsombékosok /Caricetum elatae, Caricetum vesicariae, stb./ viszonylag fajszegények, egyhangúak. A halastó létesítése botanikai szempontból jelentős károkat okozott. BOROS A. /ined./ naplói alapján ugyanis megállapítható, hogy számos értékes faj termőhelyét nyelte el: Taraxacum palustre, Thalicrtum flavum, Dianthus barbatus, Achillea ptarmica stb. Ugyancsak ebből a forrásból derül ki, hogy a Hemerocallis halastó melletti termőhelye közelében két Sphagnum faj is előfordult annak idején, melyek nyilvánvalóan a lecsapolások következtében tűntek el napjainkra. Bizonyos, hogy számos faj egyedszáma /ha élnek még valahol a területen/ - pl. Radiola, Apium repens stb. - ugyancsak emiatt csappant meg. Az említett példák alapján magától értődő, hogy a terület eddigiekkel ellenkező előjelű vízrendezése mielőbb szükséges. A Nagyberek környékén az Urtica és más gyomjellegű fajok további előretörését okozta az is, hogy annak északkeleti részén, több florisztikailag nagyértékű faj élőhelye közelében az éger-ligeterdőt kigyérítették. Sajnos ugyanez történt a Rekettye-tó és a D-berek körzetében is. Az égeresek erdészeti művelését általában, de főképp a szigorúan védett részeken meg kell szüntetni. Mielőbb szükséges viszont az akác és erdeifenyő monokultúrák letermelése és helyükre a természetes erdőtársulások visszatelepítése. Az erdeifenyő a Dunántúl bizonyos részein talán őshonosnak tekinthető /vö. BORHIDI 1958/, területünkön sem idegen a flórától, de csak mint az erdeifenyő-elegyes lomberdő alkotója. Teljes mértékben flóra- és tájidegen viszont a lucfenyő, ennek telepítésével a védett területre a legmesszemenőkig nem értünk egyet. A Rigóc-mellék egyik leginkább eredeti állapotában megmaradt csöppnyi része /a halastónak az a nyugati oldalvölgye, amelyben a Hemerocallis területünkön legéletképesebb telepe is van/ környékén lucos helyett égeresek és elegyes kocsányos tölgyesek telepítése lenne helyénvaló. A tájvédelmi körzet déli felének florisztikailag legértékesebb helye /a ÍTagy-Hyírkút mellett/ az 242