Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, II. - The Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary

melegebb klímájú tájain szórványosan került elő /2.d. ábra/. A borókásban ritka, a szárazabb biotópokban másutt is előkerülhet. - Lasioglossum zonulum /SMITH, 1848/ - 6: 1983.VT.30. 1 o, Potentilla argentea. - A borókásban ritka, hazánkban másutt sem gyakori, bár sokfelé előkerült. Sphecodes albilabris /KIEST, 1802/ - 7: 1983

.V.17. 10 - Meleg- és szárazságkedvelő faj. A Dél-Dunántúlon, továbbá hazánk más tájain is elterjedt, de nem közönséges. A borókásban ezideig ritkának bizonyult. A gazdaállat jelenléte /Halictus sexcinctus P./ következtében másutt is előkerülhet. Sphecodes crassus,THOMSON, 1870 - 16: 1983.

V.17. 1.0 - Ezideig főképp az Alföldről ismertük /MÓCZÁR - SCHWARZ 1970/. A Dél-Dunántúlon 6, a Nyugat-Dunántúlon további 3 helyen gyűjtöttem. E meleg- és száraz ságkedvelő., faj további lelőhelyeire számíthatunk. Sphecodes cristatus HAGENS, 1882 - 1: 1982.

VIII.10. 1 p, 18: 1983.

V.17. 1 0, Solidago gigantea. - Hazánkban zömmel Budapest környékén és^a Kiskunságban gyűjtötték /MÓCZÁR -SCHWARZ 1970/. A Dél-Dunántúlon néhány homoki biotópban másutt is gyűjtöttem.^Kifejezetten meleg- és szárazságkedvelő. A borókásban további lelőhelyeire számíthatunk. Sphecodes fasciatus HAGENS, 1882 - 18: 1983

.V.17. 1 0, Minuartia viscosa. Hazánkban igen ritka, mindössze 3 helyen került elő /2.h. ábra/. A hiányos faunisztikai adatok miatt, nem tudjuk értékelni. Sphecodes gibbus /LINNAEUS, 1758/ - 1: 1983.

VI.30. 1 о - Hazánkban, így a Dél-Dunántúlon is egyike a leggyakoribb Sphecodes fajoknak. A borókásban ezideig ritkának bizonyult. Feltételezhető, hogy számos lelőhelyről előkerül még. Sphecodes longulus HAG-ENS, 1882 - 17: 1983

.V.17. 1 о - A Dél-Dunántúlon sok helyen gyűjtöttem. Magyarországon másutt szórványosan került elő /2.g. ábra/. A borókásban nem gyakori. •• Sphecodes miniatus ËAGENS, 1882 - 1983.

V.17. 1 o» 'Minuartia viscosa. - A borókásban viszonylag gyakori, a Sphecodes fajok közül a legtöbb lelőhelyről került elő. A Dél-Dunántúlon is meglehetősen elterjedt. Sphecodes monilicornis /KIRBY, 1802/ - 5: 1983.

V.17. 1 0, Stenactis annua. A Dél-Dunántúl kötött talajú területein gyakori. A borókásban ehhez viszonyítva ritka. Sphecodes punctipes THOMSON, 1870 - 17: 1983.V.17. 1 p - A borókásban gyakorisága megegyezik a miniatus fajjal. Hazánkban mindenütt gyakori /MÓCZÁR - SCHWARZ 1970/. Nomioides minutissima /ROSSI, 1790/ - 1: 1983.

VI.30. 1 p, 17: 1983.V.17. 1 P, 18: 1983.

V.17. 2 p, Potentilla argentea, Minuartia viscosa. - Mindkét Nomioides faj /variegata OLIV./ jellemző a borókás nyílt növénytársulásaira, ahol helyenként tömegesen rajzik. Obligát homoklakó állatok. A minutissima gyakori, a variegata szórványosan fordul elő. Megachilidae Anthidiellum strigatum /PANZER, 1805/ - 6: 1983.

VI.26. 1 о 1 S, Potentilla argentea. - A meleg, száraz biotópokra jellemző faj. A borókásban elterjedt, főképp a szegélytársulásokban. Paranthidiellum lituratum /PANZER, 1801/ - 20: 1983.V.I74I -ê - Ökológiai igényei megegyeznek az előző fajjal. Inkább a ruderális biotópokban gyakori. Heriades truncorum /LINNAEUS, 1758/ - 5: 1983.VI.26. 2 о - A borókásban gyakori, elterjedt faj, elsősorban a melegebb biotópokban. A fajrokon H. crenulatus NYL. jóval ritkább. Osmia aterrima MORAWITZ, 1872 /=melanogastra SPINOLA, 1808, notata FABRICIUS 1804/ - 16: 1983.

V.17. 1 P, Carduus nutans. - A Dél-Dunántúlon szórványosan került elő. A borókásban ezxdeig ritkának bizonyult. A ruderális jellegű társulásokban várható további előfordulása. Osmia bicolor /SCHRANCK, 1781/ - 16: 1983

.V.17. 1 p - A borókás hűvösebb biotópjaiban szórványosan fordul'elő. Néhány ujabb lelőhelyére számíthatunk. A DélDunántúlon elterjedt, de nem közönséges. Osmia fulviventris /PANZER, 1798/ - 16: 1983.

V.17. 1 Р, Carduus nutans. Széles ökológiai tűréshatárú faj. A Dél-Dunántúl számos pontján előkerült, de nem közönséges. A borókásban újabb lelőhelyeire a ruderális jellegű biotópokban várhatunk. Hoplitis leucomela /KIRBY, 1802/ - 9: 1983

.V. 17. 1 ó*, 10: 1983

.V. 17., 1 ó* - A borókás szegélytársulásaiban néhány helyen került elő. Előfordulása hasonló biotópokban másutt is lehetséges. Megachila centuncularis /LINNAEUS, 1758/ - 4: 1983

.VI.26. 1 S - A borókásban a leggyakoribb Megachile faj. A kiegyenlítettebb klímájú élőhelyeket kedveli. Megachile willougbiella /KIRBY, 1802/ - 16: 1983.

V.17. 1 ó* - A borókásban főképp a ruderális jellegű társulásokban jellemző. A Dél-Dunántúlon rendkívül gyakori, a vizsgált területen szórványosabb. 185