Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Zombori L.: Adatok a Barcsi borókás növényevő darazsainak ismeretéhez (Hymenoptera, Symphyta). - Contribution to the Symphyta fauna of the Juniper Woodland of Barcs, South Hungary (Hymenoptera)
Cimbicidae 10. Palaeocimbex quadrimacula /0. F. MÜLLER, 1766/. Barcsi Ősborókás Darány, borókás 1980. V.9. Uherkovich Á. /l o/. - A buzogányos levéldarazsak közül mindöszsze a viszonylag gyakori bunkóscsápu levéldarázs került elő. A Kárpát-medencében a törzsalak nem fordul elő, viszont a galagonyán, a körtefák és a szilvaféléken fejlődő faj változata: var. humeralis /GEOFFROY, 1785/ a kertészeti kártevők jegyzékében is szerepel.' Diprionidae 11. Monoctenus obscuratus intermedius ZOMBORI, 1975. Darány, Ősborókás 1975. IV.30. leg. Tóth S. /1 o_, 4 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976 .V. 18. leg. Zombori /2 p/. - A törzsalak hzánkban nem fordul elő. A Fenyőfőről leírt alfaj viszont hazai borókásainkból több helyről is előkerült. Az álhernyó borókán fejlődik. 12. Gilpina virens /KLUG, 1808/. Hungária Darány védett erdő 1975IV.23. leg. Papp J. /l о/. - A faj Európában, Ázsiában ott viszont egészen a Kamcsatka-félszigetig elterjedt. Magyarországról mindössze néhány példány került elő, elsősorban síkvidékekről. Repülési ideje hazánkban júniustól augusztusig volt ismert. Az új, darányi adat így legalább két nanzedék kialakulására enged következtetni. A génusz fajai fenyőféléken fejlődnek. Tenthredinidae a. Selandriinae 13. Strongylogaster xanthocera STEPHENS, 1835. Darány, Ősborókás 1975. IV.28. leg. Tóth S. /1 <?/; Hungária Darány védett erdő 1976.T.18. leg. Zombori /1 £/. Az eléggé megnyúlt, szivar alakú, többnyire sötétbarna, de a potronszelvények hátulsó szegélyén világossárga sávokat viselő páfránydarázs hazánkban ritka. A közelmúltban megjelent határozókönyvemben /ZOMBORI 1982/ is mindössze két lelőhelyet adok: Fenyőfő és Darány /ez utóbbi adat a fenti két nőstény példányra vonatkozik/, így Darány a hazai második bizonyított lelőhelyünk. A faj egyébként egész Európán és Szibérián át Kínáig elterjedt. Erdélyben Nagyszeben környékéről ismert. Álhernyó ja a saspáfrány leveleinek fonákján táplálkozik. 14. Aneugmenus coronatus /KLUG, 1814/. Hungária Darány védett erdő 1976. V.18. leg. Zombori /1 o/. - Európában, a Kaukázusban és Szibériában elterjedt fa;j. Hazánkban két hegyvidéki lelőhelye volt ismert, A darányi adat az egyetlen sxkvidéki lelőhely. Az álhernyó a hölgypáfrány és az erdei pajzsika levelein fejlődik. 15. Selandria serva /FABRICIUS, 1793/. Barcs Ősborókás, berek 1978 .VIII.29. leg. Tóth S. /1 ó*/; Barcsi borókás halastavak 1983.V.11 Petrovics Zs. /l ó*/; Darány, Ősborókás 1975. IV.28 leg. Tóth S. /1 o/. - Csaknem az egész Palaearktikumban elterjedt faj. Hazánkban a legközönségesebb Selanadria-faj. Repülési ideje igen hosszú: májustól októberig. A fenti darányi adattal a faj hazai repülési ideje módosul, s a kezdő hónap áprilisra tevődik át. Az álhernyó különféle egyszikű növények levelein szabadon táplálkozik, majd többszöri vedlés után a földben bábozódik be. ' 16. Athalia circularis /KLUG, 1813/. Barcsi Ősborókás halastó körül 1981. IX. 13. Dr. Weber /là/; Barcsi Ősborókás, kutatóház környéke 1978. VIII.27. leg. Tóth S. /l o/; Hungária Darány védett erdő 1976 .V. 18. leg. Papp J. /1 ó*/; Hungária Darány védett ierdő 1976 .V.18 leg. Zombori /2 о/. - Palaearktikus faj. Hazánkbban, ahol tápnövényei: a kerek repkény, a közönséges bojtorján, a vízi peszérce, a deréce veronika és a különféle útifű-fajok megtalálhatók, mindenütt közönséges. A leggyakoribb Athalia-faj. 17. Athalia cordata LEPELETIER, 1823. Barcsi Ősborókás halastavak körül 1981. IX.22 Dr. Weber M. /1 о, 2 о*/; Barcsi borókás Rigóc mentén 1981.VII.16. Zombori L. /3 оУ. - Az előző fajhoz hasonlóan szintén palearktikus eltérjedésű faj. Hazánkban az előző faj mellett a második leggyakoribb Athalia-faj. Álhernyója az indás ínfűn, oroszlánszáj- és útifű-fajokon fejlődik. 18. Athalia eornübiae BENSON, 1931. Barcsi borókás Rigóc mentén 1981.VII.16. Zombori L. /1 o/. - Nem lévén klasszikus faj, elterjedési területe nem kellően, tisztázott. Eddig az alábbi országokból és nag£ területi egységekről ismert: Anglia, Közép- és Dél-Európa, Kisázsia, Transzkaukázia, Délnyugat-Irán. Hazánkban^a Mecsekben és a budai Nagykovácsiban fogták május-augusztusban. A Kárpát-medencében ismert még Nagy Hondáról és Raducról. Álhernyója a fehér varjúhájon fejlődik. 19. Athalia glabricornis THOMSON, 1870. Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke 1975 .VII.15 leg. Tóth S./l o/. - A törzsalak Közép-, Nyugat- és Délnyugat-Európában, továbbá Észak-Afrika Földközi-tenger melléki partjain elterjedt. Hazánkban ez az alak viszonylag gyakori. Álhernyója különféle keresztesvirágúakon fejlődik. 20. Athalia rosae /LINNAEUS, 1758/. Barcsi Ősborókás, berek 1978. VIII.29 ? leg. Osiby M. /4 ç/; Barcsi Ősborókás, berek 1978. VIII.29. „leg. Tóth S. /l ő/; Darány, Ősborókás 1975. IX.4. leg. Kasper /2 o, 3 à 1 /; Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke 1975. VII.15. leg. Tóth S. /4 Q, 3 tf/j Darány, ősborókás, Kutatóház környéke 1978. VIII.27. leg. Tóth S. /9 9, ltf/| Hungária Darány védett erdő 1976. V.18. leg. Papp J. /l à/. - Széles elterjïdésu európai és közép-ázsiai faj. Hazánkban gyakori,lárvái,a közönségesen ismert "feketehernyó" a repcén olykor komoly károkat okoz. 173
