Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Zombori L.: Adatok a Barcsi borókás növényevő darazsainak ismeretéhez (Hymenoptera, Symphyta). - Contribution to the Symphyta fauna of the Juniper Woodland of Barcs, South Hungary (Hymenoptera)

21. Ametastegia equiseti /FALLEN, 1808/. Barcsi Ősborókás, berek 1978.

VIII.29 leg. Tóth S. /1 O/s Darány, Ősborókás 1975.

IV.28. leg. Tóth S. /1 <?/; Darány, Ősborókás 1975.

IV.30 leg. Tóth S. /1 o/; Darány, Ősborókás Kutatóház környéke 1975. VII.15. leg. Tóth S. /1 <?/; Hungária Larány védett erdő 1976

.V.18. leg. Zombori /1 o/. - Holarktikus elterjedésű, eléggé gyakori faj. Hazai repülési adataink eddig májustól szeptemberig terjedtek. A borókásból származó két fenti adat ilyen vonatkozásban tehát új. Az álhernyó tápnövényei: fehér libatop,.baracklevelű keserűfű, réti füzény, juhsóska és különféle útifűfélék. Egy évben 2-3 nemzedéke is kifejlődik. 22. Protemphytus tener /FALLEN, 1808/. Hungária Larány védett erdő 1976

.V.18 leg. Zombori /1 óy. - Holarktikus elterjedésű, viszonylag gyakori faj. Az álhernyók gyakran károsítanak sóskán, szőlőn és cseresznyén, de ismert tápnövényei közé tartoznak még a közönséges aszat és a réti legyezőfű is. Évente legalább 3 nemzedéke repül. 23. Emphytus truncatus KLUG, 1814. Hungária Darány védett erdő 1976.

V.18 leg. Zombori /lel á/, - A déli területeket kivéve az egész Palaearktikumban előfordul. Magyarországról eddig csak egyetlen lelőhelye volt ismert: Sátoraljaújhely. A darányi adat a második hazai bizonyított gyűjtőhelye a fajnak. Az álhernyó tápnövény együttese eléggé változatos: réti legyezőfű, erdei szamóca, őszi vérfű, egyenes pimpó, továbbá különféle rózsafajok. 24. Taxonus agrorum /FALLEN, 1808/. Barcsi Ősborókás, Csikota, 1977.

V.2. leg. Kasper Á. /1 o/; Darány, Ősborókás 1975.

IV.28. leg. Tóth S. /1 â/. -^Európában, Törökországban és Kelet-Szibériában gyűjtötték. Hazánkban több helyről is előkerült. Álhernyója a málna levelén fejlődik. Hazai hosszú repülési ideje két nemzedék kifejlődésére enged következtetni. 25. Apethymus braccatus /GMELIN, 1790/. Barcsi borókás Barcs, Csikota 1981.

X. 7. Márton Zsófia /l o/. - Európai elterjedésű faj. Magyarországról csak néhány lelőhelye ismert: Budapest, Fótfalu, Börzsöny, Vértes. Ősszel repülő faj. Az áttelelő st a fiatal tölgy- és rózsa-ágacskák kérge alá süllyesztett peték biztosítják. Az álhernyók rendszerint májusban és júniusban táplálkoznak. 26. Hoplocampa crataegi /KLUG, 1814/. Barcsi Ősborókás, Darány borókás 1982. V. 15 Uherkovich A. /3 Q, 1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976.

V.18 leg. Zombori /l o_, la/. - Európában és Törökországben előforduló faj. Magyarországon több helyről ismerjük. Az ivarállatok a virágzó galagonyabokrokon olykor tömegesen gyűjthetők. Az álhernyók a fejlődő gyümölcsökban táplálkoznak, innen is a neve: közön

séges galagonya-gyümölcsdaráz

s. b. Dolerinae 27. Dolerus enthracinus KLUG, 1814. Barcsi ősborókás Középrigóc 1977.11.11. Uherkovich Á. /ló*/. - Elsősorban közép-európai faj, bár kimutatták Angliából és a Balti-tenger mellékéről is. Hazánkban ritka. Az eddig ismert hazai repülési adatok szerint március-áprilisban mozog. A középrigóci adat rendkívül korainak tűnik, de a homokos terület egy-egy jelentősebb felmelegedése esetén a földben telelő bábok átalakulhatnak és az imágók kibújnak, mint azt a fenti gyűjtés jól bizonyítja. Álhernyói különféle fűfajókon fejlődnek. 28. Dolerus nigratus /0. F. MÜLLER, 1776/. Darány, Ősborókás 1975.

IV.28. leg. Tóth S. /2 o, 1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1978.

IV.23 leg. Papp J. /1 о*/. Észak- és KÜzép-ЕгггораЬап elterjedt faj. Hazánkban gyakori. Mind a két fenti repülési adat új, mivel ezideig hazánkból csak május-júniusi dátumok voltak ismeretesek. Álhernyója fűféléken fejlődik. 29. Dolerus'nitens ZADDACH, 1859. Darány, nyíres 1972.11.18. Uherkovich A. /1 d

1

/. - Szintén Észak- és Közép-Európában elter jedt-faj. Magyarországin sok^helyen gyűjtötték. A fenti, február 18-án gyűjtött példány új adat a faj repülési idejét tekintve. Ugyanakkor, tudomásom szerint ez az első levéIdarázs-példány a Barcsi borókásból. Az álhernyó sédbúzán fejlődik. ^30. Doleruspicipe

s KLUG, 1814. Barcsi Ősborókás, Csikota 1977.

V.2. leg. Kasper Á. /1 <?/; Larány, Ősborókás 1975.

IV.28. leg. Tóth S. /1 o/. - Európai faj, amit hazánkban is sok helyen gyűjtöttek. Álhernyója különböző füveken fejlődik. 31. Dolerus thoracicus /FALLÉN, 1808/. Darány, Ősborókás 1975.

IV.30 leg. Tóth S. /1 o/. - Közép-európai faj. Hazánkban mindössze egyetlen eddigi lelőhelyét ismerjük: Kis-Balaton. A darányi példány így második megbízható adatunk. A faj kiterjedten fekete, fémes csillogás nélkül, viszont igen jellegzetes a középtoroldalak felső kb. fele-kétharmada, ami élénk vörös /erre utalhat a faj tudományos neve is/. Az álhernyó és a tápnövény ismeretlen, с Blennocampinae 32. Atomosthetus ephippium /PANZER, 1798/. Barcsi Ősborókás, Csikota 1977

.V. 2. leg. Kasper Á. /1 o/; Barcsi ősborókás Rigóc mentén 1981.

VII.16 Zombori L. /3 61% Darány, Ősborókás 1975.

IV.28. leg. Tóth S. /l o*/; Darány, Ősborókás 1975. IV.30 leg. Tóth S. /1 o/; Darány, Ősborókás 1976.VI.il

. leg. Tóth S. /1 <?/; Hungária Darány védett erdő 1976.

IV. 23 leg. Papp J. /1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976

.V.18. leg. Papp,J. /3 d/; Hungária,Darány védett erdő 1976.

V.18 leg. Zombori /3 <j>/. - Európában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt faj /az utóbbiba 174