Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Zombori L.: Adatok a Barcsi borókás növényevő darazsainak ismeretéhez (Hymenoptera, Symphyta). - Contribution to the Symphyta fauna of the Juniper Woodland of Barcs, South Hungary (Hymenoptera)
számát és ezek nemek szerinti megoszlását. Az ezt követő esetleges megjegyzések* elé gondolatjelet tettem. Afajokjegyzéke Pamphiliidae 1. Acantholyda hieroglyphica /CHRIST, 1791/: Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke, 1975. VII.15. leg. Tóth S. /l o/. - Európában szórványosan előkerülő faj. Hazánkban mind hegyvidékeken /Bükk, Kőszeg/, mind síkvidékeii /Bugac, Kalocsa/ előfordul. Az álhernyók fenyőfajok leveleiből készített szövedékcsövecskékben fejlődnek. Az eddig ismert hazai repülési hónapjaink: április, június és augusztus. így az említett darányi időpont új adat. Xiphydriidae 2. Xiphydria camelus /LINNAEUS, 1758/. Barcsi borókás, Rigóc mentén 1981. VII. 16. Zombori L. /1 o/. - Az egész Palaearktikumban elterjedt faj. Ezideig Magyarországról kizárólag hegyvidéki lelőhelyről volt ismert /Bakony, Budai-hegyek, Bükk, Nadap/, így a Dráva menti borókásból előkerült egy nőstány példány méltán tarthat számot érdeklődésre. Lárvái nyírfában és égerfában fejlődnak. Hazai repülési hónapok: márciustól júniusig. A fenti darányi adat ismét új időpntot jelent a faj fenológiáját illetően. Cephid. ae 3. Calameuta pallipes /KLUG, 1803/. Barcsi Ősborókás, Nagyberek 1977. V.2. leg. Kasper Á. /1 ó*/; Hungária, Darány védett erdő 1976. V. 18. leg. Papp J. /4 О, 4 о/.''•"- Szinte egész Európában elterjedt faj. Magyarországi lelőhelyadatai szinte kizárólag hegy- és dombvidékre esnek. Előfordulása a Dráva mentén meglepetés. E szalmadarázs faj életmódja ismeretlen. A génusz további fajai elsősorban mocsaras, vizenyős réteken és nedves erdőkből kerülnek elő. 4. Cephus pygmaeus /LINNAEUS, 1767/. Barcsi borókás, halastavak 1983. V.11. Petrovics Zs. /l o/. - Nagyon közönséges, a Kelet-Palaearktikumot leszámítva az egész Holarktikumban előforduló faj. Hazánkban mezőgazdasági kártevő. Elsősorban a kalászosok szárában .'fejlődő álhernyó okoz komoly gondot. A közönséges szalmadarázs hazánkban mindenütt gyakori, ahol tápnövényeit termesztik. A borókásban fogott egyetlen nőstény példány minden valószínűség szerint a környező művelt területekről kerülhetett a halastavak környékére. 5- Cephus runcator KONOW, 1896. Barcsi borókás Barcs-Középrigóc 1984. V.31. Vágner G. /1 d/. - A fajt eredetileg Horvát-Szlavóniából írták le, de közölték a Pireneusokból is. Első magyarországi lelőhelye: Hortobágy, Újszentmargita /1974. VI.20./, ugyancsak először közlöm Görögországból is /ZOMBORI.1981/. A fajt könynyű megkülönböztetni a hazai szalmadarazsaktól, mivel mindkét ivar szárnya sötéten füstös, az utolsó csápízek a hosszuknál másfélszer szélesebbek. Az álhernyó életmódja ismeretlen. A Barcsi borókásból előkerült egy hím példány a faj magyarországi elterjedésének második bizonyított lelőhelye. Argidae > 6. Arge cyanocrocea /FORSTER, 1771/. Hungária Darány vécfett erdő 1976. V.18. leg Zombori /1 o/. - Egész Európában, keleten Kisázsián, a Kaukázuson, Eszak-Iránon és .Kínán át Japánig elterjedt faj. Hazánkban az egyik leggyakoribb botcsápú levéldarázsfaj. 7. Arge gracilicornis /KLUG, 1812/. Hungária Darány védett erdő 1976 .V.18. leg. Zombori /1 o/. - Hazánkban nem gyakori és eddig csak hegyvidéken, gyűjtötték, így a Darányból származó nőstány ismét értékes adat a faj elterjedését tekintve. A repülési idő az eddig ismert hazai adatok alapján júniustól augusztusig terjedő három hónapos nyári ciklus. A május 18-i darányi Gyűjtőidő tehát új. Az álhernyó málnárj és rózsán fejlődik. 8. Arge pagana /PANZERm 1798/. Barcsi Ősborókás Nagyberek 1981. VII.14. Zombori L. /1 o/; Hungária Darány védett erdő 1976 .V.18. leg. Papp J. /l о/. - Szibéria kivételével az egész Palaearktikumban előfordul. Hazai lelőhelyei zömmel a domb- és hegyvidékekre esnek. Álhernyója rózsafajokon fejlődik. 9. Arge rustica /LINNAEUS, 1758/. Darány, Ősborókás 1975. IX.4. leg.'Kasper /l о/; Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke 1975. VII.15. leg. Tóth S. /1 p/. Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Kisázsiában és Szibériában elterjedt faj. Hazánkban szinte kizárólag csak a magasabb hegyvidéki lelőhelyeken gyűjtötték. A darányi adatok két szempontból is jelentősek: ismét egy hegyvidéki fajnak nevezett populációról kiderül, hogy sík területen is megtalálható, másrészt a faj repülési adatai május és július közé estek, az egyik darányi példányt szeptember 4én gyűjtötték. így legalább két, de inkább három nemzedék kifejlődésére következtethetünk. Az álhernyó tölgyön fejlődik. 172