Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Zombori L.: Adatok a Barcsi borókás növényevő darazsainak ismeretéhez (Hymenoptera, Symphyta). - Contribution to the Symphyta fauna of the Juniper Woodland of Barcs, South Hungary (Hymenoptera)

Dunántúli Dolgozatok Természettudományi sorozat 5: 171-176. Pécs, Hungária, 1985. ADATOK A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYEVŐ DARAZSAINAK ISMERETÉHEZ (HYMENOPTERA, SYMPHYTA) ZOMBORI Lajos ZOMBORI, L.: Contribution to the Symphyta»fauna of the Juniper Woodland of Bares, South Hungary /Hymenoptera/. Ab stract. Author gives a list of 45 sawfly species collected in recent years in the Juniper Woodland of Bares, South Hungary. Notes are appended to species being interesting either zoogeographically or otherwise. . A Barcsi borókást 1975-ben nyilvánították tájvédelmi körzetté. A terület rendszeres florisztikai és faunisztikai feltárását a Janus Pannonius Múzeum /Pécs/ tudományos munkatársa, Dr. Uherkovich Ákos szervezte meg. Ennek eredményeképpen számos tudományos közlemény látott napvilágot. Külön említést érdemel ez a tény, a tudományos eredményeken túlmenően azért is, mert erről a területről a legtöbb állatcsoport most került először beható vizsgálat alá. A hazai növényevő-darázs irodalmat ismerve nem volt meglepő, hogy egyetlen korábbi lelőhelyadatot sem találtam. A borókáshoz legközelebb eső gyűjtőhely, a Dél-Baranyában fekvő Sellye, ahol Győrffy 1933-ban a fűzfadarázs: Xiphydria prolongata /GEOFFROY, 1785/ egy példányát fogta /korábban még nem közölt adat/. A 100-150 méter magasságban fekvő terület homokos alapkőzetén rendkívül változatos termőhelyek alakultak ki. A sík területeken is, de különösen a mélyedésekben gyakoriak a.láptavak, a tőzegmohalápok és az égeres láperdők. A tölgyerdőkön, az erdei fenyveseken és akácosokon kívül a vidék borókában és nyírben is gazdag. És bár az alj- és fás növényzet változatos, a terítékre került levéldarázs-együttes mégis.eléggé szerény. Kétségtelen tény, hogy a fa-, szalma- és a valódi levéldarazsak a viszonylag ritkábban előkerülő rovarok közé tartoznak, sőt, néhány, áz országban mindenütt előforduló levéldarázs fajt leszámítva, szinte nem is kerülnek a gyűjtőhálóba. Ezért szükséges lenne, hogy a csoportot behatóan tanulmányozó kutatók, de legalábbis a hymenopterások, minél gyakrabban gyűjtsenek a Barcsi borókásban. Az elmúlt 10 esztendőben 143 példány gyűlt össze, ami 45 fajt képvisel. Magyarország faunájára új faj nem került elő, de néhány faj hasznos elterjedési adatot szolgáltatott. Ahol szükségesnek mutatkozott, ott részletes megjegyzéseket fűztem az egyes fajokhoz. Az alacsony egyed- és faj számra való tekintettel az alább közésre kerülő növényevő-darázs együttesre vonatkozóan semminemű következtetést levonni nem szabad, hiszen ilyen jellegű kísérlet csak félrevezető lenne. Azonban meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő évek szorgos gyűjtései sok további fajt mutatnak majd ki erről az igen érdekes tájvédelmi körzetünkről. Mivel a borókás és környékének lelőhely-megjelölései nem voltak szabványosítva, célszerűnek tartom a lelőhelycédulán feltüntetett teljes szöveget idézni.. Minthogy pedig ezt következetesen alkalmazom minden fajnál és példánynál, így áz idézőjeleket elhagytam. Az idézet után zárójelben megadom a begyűjtött példányok 171