Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Majer J.: Adatok a Barcsi borókás Chrysopinae és Tabaninae (Diptera) faunájához. - Data to the Chrysopinae and Tabanidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland at Barcs, Hungary

1. ábra. A Barcsi borókás Tabanidae anyagának gyűjtési helyei. 1: Nagyberek, 2: Tíva-tó, 3: Hosszúfüzi-tó, 4: Szűrűhely-folyas, 5: Régi legelő, 6: Csikota /Csirkota/, 7: Vasútállomással szemközti "kastélypark", 8: Kuti-őrház, 9: Macsilla, 10: Széles-tó. к 23. T. sudeticus ZELLER, 1842 к 24. T. tergestinus EGGER, 1859 7. nem: Therioplectes ZELUBR, 1842 25. T-i gigás /HERBST, 1787/ Chrysopinae 8. nem: Chrysops MEIGEN, 1803 26. Ch. caecutiens /LINNAEUS, 1758/ 27. Ch. flavipes MEIGEN, 1804 28. Ch. italicus MEIGEN, 1804 29. Ch. pictus MEIGEN, 1820 A gyűjtött fajok ismertetése A zárójelben lévő szám a gyűjtőhely jele, az 1-. ábra aláírásában szereplő módon. /?/-t írtunk, ha nem tudjuk, hogy a tájvédelmi körzet mely részén került elő. A gyűjtő neve csak akkor szerepel, ha az anyagot nem a szerző gyűjtötte. Chrysopinae . Chrysops caecutiens L. - 1979-V.30. 2 о /1, 5/, VII.1. 2 о /l, 5/, VII.6. 1 fi /9/, VII.18. 1 о /8/, 1980.

VII.24. 1 о /4/7 1981.

V.18. 2 о /6/, VI.29. 1 fi /9/- - Palearktikus faj. Európában Írország kivételével mindenütt előfordul. Keleti elterjedési határa Jakutszk /Szibéria/ és Mongólia. Hazánkban a leggyakoribb Chrysops faj. A párásabb reggeli és délutáni órákban, illetve fülledt, zivatar előtti időben igen aktív. Egy-egy nőstény átlagosan 42 mg vért tud kiszívni. A tularémiát terjeszti. Az ember és az emlősállatok vérét szívja. Mivel előszere136