Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Majer J.: Adatok a Barcsi borókás Chrysopinae és Tabaninae (Diptera) faunájához. - Data to the Chrysopinae and Tabanidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland at Barcs, Hungary

tettel szúr a szemöldök környékén, így néha szemgyulladást okoz. Nedves, mocsaras talajban fejlődik. lárváját és bábját jól ismerjük, bár a területen végzett lárva gyűjtések nem jártak eredménnyel. Chrysops flavipes MEIG. - 1977.VI.22. 1 cJ /5/. -,Európa és Afrika mediterrán . vidékein, Kisázsiában és Közép-Ázsiában gyakori faj. Északi elterjedési határa Csehszlovákia, Ausztria. Az ember és az emlősállatok vérét szívja. A tularémiát terjeszti. Hazánkban nem gyakori. A hímet leggyakrabban a siska nádtippan /Calamagrostis epigeios/ és a virágkáka /Butomus umbellatus/ virágzatán gyűjthetjük. Chrysops italicus MEIG. - 1975.VII.15. 12 о /5/, TS, 1977.

Vil.28. 2 a//5/. Mediterrán faj. Dél-Európában, Kisázsiában és Észak-Afrikában gyakori. Hazánktól délre, Jugoszláviában gyűjtötték. Élőhelyei: sós, brakkvizes mocsarak, szikes tocsogók partmenti növényzete. A nőstény az ember és az emlősállatok vérét szívja, a hím vízparti lágyszárú növényzeten gyűjthető. Lárvája és bábja ismert. Hazánkban eddig csak a Barcsi borókásból került elő. Chrysops pictus MKO. - 1979.VII.20. 1 о /?/ WM, VII.23. 1 0 /3/, 1981.

VI. 27. 1 9 /5/, VIII.3. 2 о /6/, 1984.VI.27. 1 О /5/, VIII.3. 1 о /б/. - Palearktikus faj. Európából, Írország és Norvágia kivételével, mindenhonnét előkerült. Keleti elterjedési határa Nyugat-Szibéria. Hazánkban gyakori. A nőstény az ember és az emlősállatok vérét szívja. Tabaninae /kiegészítés a korábban már ismertetett fajokhoz/. Haematopota crassicornis WHLB. - 1977.

VII.17. 1 о /?/ TS. - Palearktikus faj. Európában csak a Balkán félszigeten, Portugáliában és Franciaországban nem sikerült kimutatni. Hazai elterjedési adatai bizonytalanok, mert az 1966 előtti határozókönyvekben használt elválasztó bélyegek nem tették lehetővé, hogy a H. ocelligera KRÖB. fajtól egyértelműen elhatárolhassák. Be gyakran összetévesztettek a H. subcilindrica PANDEbLÉ-vel is. Haematopota italica MEIG» - 1975

.VII.15. 8 о /?/ TS, IX.4. 1 о /?/ TS, 1976. VI.3Q* 2 0-/5/. IX.13. 13 О A/ TS

> 1977

.VII.28.2 о /5/ TS, 1978.VI.25. 1 9 /5/, '1978

.VII.27. 1 9 /»/ TS

> 1979.

VII.31. 2 о /?/ TS, VIII.4- 2 Q /5/, VIII.

8T 1 о /2/. - Európai faj. Földrészünkön csak Írországból és Norvégiából nem került elo. Hazánkban széles körben elterjedt, bár tömegesen sehol sem gyűjtötték. A H. pluvialiséval megegyező biotópokban él. Életmódjáról csak keveset tudunk. így járványtani jelentősége sem ismert. Haematopota pluvialis /L./ - 1976

.VI.30. 2 2 /5/, VII.23. 3 2 A/t VIII.6. 1 2 /?/ TS, 1977

.VI.7. 2- 2 A/ TS, VII.28. 1 2 /5/Î VII.30. 2.

о /5/T 197&.VI.25.1 2 /l/i VII.4. 1 2 /3/, VIII.6. 4 2 АО/, VIIIT29. 1 2 A/ T

S> 1979.VI.10

. 1 2 /3/, VI.29. 2 2 /4/T VII.23- 3 2 /3/T VIII.10. 6 2 A/ ÎS, 1980.VI.28. 2 2 /5/, VII.24 5 0 /4/, 1981 .VI.27. 1 2 /9/, VII.26. 2 2 /6/, VIII.3. 3 2 /

6

/> 1982.VI.26.2-0 /5/, VIII.21. 1 0 /6/, 1983

.VI.28.-VII.15. 2 о A/, VIII.3. 1 ft /6/, 1984.VI.29T 2 о /5/» VIII.24. 1 9 /3/. Palearktikus előfordulású, Európában a nemzetség leggyakoribb faja. Hazánkban gyakori, hdyenként tömegesen fordul elő. A nedvesebb területeken gyakori, délután és este aktívabb. A Bare

si ^.boróka

s nedves, sasos, mocsaras területein gyakori. A domináns bögöly a területen. Jelentős járványtani szerepe van, számos fertőző betegség átvivője /tularemia, antrax, járványos vérszegénység stb./. . Haematopota subcilindrica PANDELLE - 1975.

VII.15. 4 2 /2/ TS, 1976.

VII.23. 1 9 /1/, i977.VII.i7

. 1 9 A/ TS, VII.28. 2o /5/, VII.30. I 2 /5/, 1979.VIII.8.I о /2/, VIII.10. 1 о /?/ TS. - Európa középső^és keleti részein .él, a H. pluvialisévaí megegyező élőhelyeken, de annál jóval ritkább. Mivel a ket faj nehezen különíthető el, a korábbi gyűjteményekben jobbára mint H. pluvialis szerepelt. így hazai elterjedéséről az adatok nem megbízhatók, nagyon hiányosak. Heptatoma pellupens /FABR./ - 1975.

IX.4. 2.0 /?/ TS. - Palearktikus faj., Európában a mediterrán vidékektől eltekintve mindenütt gyűjtötték. Egyes helyeken' gyakori. Az ember, szarvasmarhák és lovak vérét szívja. Hazánkban réteken, legelőkön nem ritka. Nagyobb számban Nyugat-Magyarországon gyűjtötték. Philipomyia graeca /FABR./ - 1977.

VI.3. 1 о /?/ TS, VIII.6. 1 о /?/ TS, 1979 VII.6. 2 о /9/, VII.23. 1 о /7/. - Mediterrán faj. Északi elterjedési határa DélSzlovákia. Hazánkban szórvariyosan gyűjtötték. A Dél-Dunántúlon a leggyakoribb fajok egyike. Köz- és állategészségügyi szerepe nálunk nem jelentős. Atylotus loewianus /VILL./ - 1975-VII.15. 3 9 /?/ TS. - Palearktikus faj.Hazánkban nem riçtka, de pontos elterjedési adataink nincsenek, mivel korábban az A. fulvustól nem különítették el. Hybomitra muehlfeldi /BRAU./ - 1975.

VII. 15- 10 9 А/ Ц> 1977.

V.2. 1 9,A/ TS. - Palearktikus faj. Európában az Ibériai- és a Balkán-félsziget kivételével mindenütt előfordul. Hazai elterjedése csak kevéssé ismert, mert- a korábbi gyűjteményekben H. solstitialis SCHINER és H. tropicus PANZ. néven is említik, összekeverve a H. tropicus MEIG. érvényes fajnéwel. Az ember és a nagyemlősök vérét szívja, Tabanus cordiger MEIG. - 1975.

VII.15. 2 0 /?/ TS. - Palearktikus faj, Európában szinte mindenütt előfordul. Hazánkban a ritkább fajok közé tartozik, így a gazdasági jelentősége is csekély. Tabanus glaucopis MEIG. - 1976.VII.il

. 2 0. /?/ TS. - Palearktikus faj. Az 137