Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
cseki bükkösöktől, amelyekkel HORVÁT /1959/ azonosnak tartja, a társulás elsőrendű karakterfaján kívül még számos egyéb faj is elválasztja /v.o. 4.sz. szövegközti táblázattal/. Talaja rendesen agyagbemosódásos barna erdei talaj, vagy humuszos lejtőhordaléktalaj. Növényzet: A zselici bükkösök - szubmontán bükkösök lévén - elegyes lombkoronaszintű erdők, melyekben legtöbbször két koronaszint van, sőt kisebb foltonként, ahol az erdeifenyő is előfordul, három is kialakulhat. A felsőt szálanként tölggyel és cserrel elegyedve az ezüsthárs, az alsót a bükk alkotja. A cserjeszint gyér, gyakran hiányzik és ezt is elsősorban a koronaszint fafajai alkotják. A gyepszint változó kialakulású. Erős lombzáródás esetén és fiatalabb állományokban teljesen visszaszorulhat, másutt jól fejlett, sőt a félnedves típusban gazdag kialakulású és több szintű is lehet. Itt találjuk a társulás kizárólagos karakterfaját, a Vicia oroboidest, mely az összes bükköstípusban előfordul, a legkedvezőbb termőhelyet azonban a völgyalji, nedves szubasszociációcsoport típusai jelentik számára, ahol állandó. /Itt jegyezzük meg, hogy a Vicia oroboides korábbi egyetlen ismert zselici lelőhelyén kivül a vegetációkutatás több mint 20 további lelőhelyét tárta fel./ Helyileg jellemző fajai továbbá a szubkonstans Ruscus hypoglossum,- valamint a Dentaria enneaphylla,. Festuca drymeia, Monatropa hypophaegea, Polystichum setiferum, Veronica montana. Megkönnyíti továbbá a gyertyános-tölgyesektől való elkülönítését számos faj, melyek a bükkösben sokkal nagyobb állandósággal fordulnak elő, mint pl. Aremonia agrimonioides, Gagea lutea, Euphorbia dulcis, Hepatica nobilis, Hieracium silvaticum és racemosum, Platanthera bifolia stb. Elóraelemzés: A társulás flóraelemeinek analízise világosan kimutatja, hogy a Vicio-Eagetum somogyicum egy közép-európai eltérjedésu asszociációsorozat délies származású asszociációja. A legnagyobb gyakorisággal ugyan az eurázsiai fajok fordulnak elő benne, majdnem egynegyedét téve ki a csoporttömegrészesedés összegének /24,9 Í°l', de nem sokkal kevesebb a közép-európai elemek arányszáma sem /22,3 Í°l. A harmadik helyen azonban már a szubmediterrán elemek csoportja következik 12,2 %-kal, megelőzve az európai elemeket is /12,0 %/. Az összes déli származású elemek különben több mint negyedrészét, 27,2 $-át teszik ki az összelőfordulásoknak.A szubmediterrán elemeken kívül nagyobb részesedéssel szerepelnek még az atlanti-med'iterrán elemek, 7,5 %-kal., valamint a balkáni fajok /pannon-balkáni 2,3 fo, illir 2,7 Í°/ összesen 5 7°-kal. Ökológiai csoportok : Szembetűnő a bükkösök zártabb, korlátozottabb ökológiai jellege. Mig a gyertyános-tölgyesek fajai legnagyobb részt 10 ökológiai csoportban foglaltak helyet, a bükkösök növényei csak 7 csoportban tömörülnek. /A kis előfordulású csoportokat nem számítva./ Az ökológiai csoportok közül magasan kiemelkedik a mezofil bükkösök csoportja, az Asperula csoport 391 előfordulással. Ezt követi a közel hasonló jellegű Carex pilosa és Lamium galeobdolon csoport /279 és 243/. A gyertyános-tölgyesekkel szemben itt kisebb szerep jut a szélesebb ökológiáju Stellaria és Brachypodium csoportok fajainak /179 és 160/, mig a Melica,Poa nemoralis, Aegopodium és Iithospermum csoportok teljesen alárendeltekké válnak. Jellegzetesen megnő viszont a bükkösökben a szurdokerdőkkel közös Lunaria csoport /136/ és a geofita aszpektus Corydalis csoportjának /119 / ökológiai szerepe. A társulás területünkön a talaj vízgazdálkodása és kímhatása szerint 7 szubasszociációra, illetve erdőtípusra oszlik. Ezek a főtalajtípus, a domborzati viszonyok és a közös fajcsoportok alapján két szubasszociációcsoportba 86
