Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

közelítés, kiszállítás/ miatt azonban ez rendesen nem kifizetődő. e/ Félnedves podagrafüves gyrtyános-tölgyes - aegopodietosum podagrariae-. Völgyaljak, szélesebb eróziós árkok és hajlatok, valamint domblábak, gyakran időszakos vízfolyások mentén, jó vízellátású, félnedves-nedves termőhelyein kialakult hűvös, olykor fagyzugos mikroklímája erdőtípus. Tavasszal az olvadékvizek 1-2 hétig is boríthatják és a talajvíz 20 cm mélységben már elérhető. Nyár végére a talajvíz erősen lesüllyed és csak 150-200 cm körül található meg. Talaja összemosott, mély, humuszos lejtőhordalék- és agyagbemosódásos barna erdőtalaj, vastag /60-80 cm/ humuszos felső szinttel. Alatta kötött, vályogos felhalmozódási szint helyezkedik el,, mely 150-200 cm mélységben megy át a lösz al talajba. Növényzet

: A felső koronaszintben a kocsánytalan tölgy mellett megjelenik a kocsányos tölgy, sőt a vezető szerepet is átveheti. Az ezüsthárs és cser teljesen háttérbe szorul, helyettük a hegyi juhar és hegyi szil jelenik meg. Az árnyékszintet a gyertyán alkotja, a bükk a fagyzugos termőhelyen elmarad, helyette mezei juhar jut nagyobb szerephez. Cserjeszintje gyér, vagy hiányzik, helytelen kezelés esetén azonban a nitrofil fekete bodza és iszalag, valamint a gyertyán és mezei juhar újulata léphet fel uralkodólag. Gyepszintjében a magas és félmagas dudvás szárúak alkotnak összefüggő, többszintű gyepet. A magas gyepszintben uralkodó az Aegopodium podagria, mellette a Geranium phaeum, Salvia glutinosa, Aconitum vulparia, Stachys silvatica, Impatiens noli-tangere jellemző, az alászorult talajközeli gyepszintben viszont az Oxalis acetosella és Lamium galeobdolon tömeges. A vízfolyások mentén a Carex pendula és remota, a Chrysosplenium alternifolium és Equisetum telmateia jelennek meg. Igen fejlett, és gazdag az erdőtipus tavaszi aszpektusa, melyben Corydalis cava és solida, Allium ursinum, Ficaria verna dominálnak és jellegzetes tagjai még a Gagea lutea, Lathraee squamaria, Listera ovata is. Bontás hatására nedvességigényes és bolygatást tűrő nitrofil növények szaporodhatnak el, mint Atropa bellandonna, Eupatorium cannabinum, Urtica dioica és Rubus fajok. Ökológiai csoportok; A termőhely jellegének megfelelően legnagyobb gyakorisággal a montán, félnedves termőhelyű Fagetalia-fajok csoportja, a Lamium galaobdolon csoport szerepel 96 előfordulással. Ezt követi a mezofil Asperula csoport 74, majd a tavaszi nedvességet jelző geophytonok Corydalis csoportja 70 előfordulással. Ezután következik a termőhely jellegzetes indikátor növényeinek csoportja, az Aegopodium csoport 63 előfordulással. A tágabb ökológiai igényű Stellaria és Brachypodium csoport csak ezek után jön sorrendben /62 és 56/, majd a Lunaria és az Impatiens csoport következik /43 és 41/, melyek a típus nedvességigényes hegyvidéki elemekben való gazdagságát mutatják és igen jó kifejezői ökológiai viszonyainak. Erdészeti vonatkozások; Igen kiváló termőhelyi adottságú I.osztályú gyertyános-tölgyesek. A kocsányos tölgy számára ez már jobb termőhely, mint a kocsánytalan tölgynek; 25-32 m magas, ágtiszta törzsei igen értékesek. Alatta összefüggő gyertyánszint kiképzése a fontos, melybe a mezei juhar, hegyi juhar és hegyi szil is elegyedhet. A bükk a fagyveszély miatt rendesen már hiányzik ebből a típusból. Viszonylag sok a területen az e típusba tartozó elgyertyánosodott, rontott állomány, melynek csak árnyértéktűrő szintje van, kiritkult mezei juhar csoportokkal, melyek alatt a bodza és nitrofil erdei gyomok szaporodnak el. Kőrisveszély a Zselicban nincs, sőt elegyfaként ajánlatos lenne a felső szintbe magyar kőrist is bevinni az állományba. A kedvezőtlen fafaj81