Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

csere és gyomosodás veszélye miatt a felújítást nagy körültekintéssel, csak pár éves tölgyújulat felett szabad megkezdeni és ügyelni kell a fokozatos felszabadítás közben a gyertyán és juhar visszaszorítására is.' Értékes elegyfaként jegenyefenyő, lue, vörösfenyő kisebb csoportokban való szórványos elegyítése célszerű. Előhasználati állományként érdemes ezen a termőhelyen kései nyarat telepíteni, óriás nyárral csak ott kísérletezzünk, ahol még bükk is volt a természetes típusban. 5. Vicio oroboidi-Fagetum Ez a növénytársulás a Horvát és Szlovén Középhegység, valamint a Dél-Dunántúl dombvidékeinek kollin-szubmontán bükköseit foglalja magába. Az asszociáció első elemzése I.HORVAT-tól származik /1938/ Fagetum montanúm croaticum boréale néven. A nála szereplő felvételek egy része azonban már a montán bükkösökről készült. A társulás Magyarországon való felismerése, elhatárolása és leírása PÓCS zalai és BORHIDI zselici kutatásainak eredményeként egyidőben jelent meg /i960/, s ezt azóta már a jugoszláv szakirodalom is átvette /WRABER 196I/. Talaja mély, humuszos,agyagbemosódásos, vagy tipikus barna erdei talaj. Gyakran a gyertyános-tölgyesek övében extrazonálisan is előfordul. Nagy elterjedéséhez viszonyítva vertikálisan aránylag keskeny övet alkot, mely csak Horvátországban szélesedik ki és emelkedik 500 m fölé. Ez a Fagion illyricum fajokban és illír elemekben leggazdagabb növénytársulása, és ez a megállapítás különösen érvényes a társulás magvát képező horvátországi területi asszocicációra illetve rasszra /Vicio-Fagetum croaticum/. Az asszociáció földrajzilag központi helyet foglal el a szubmontán régióban. Északnyugatra a Hacquetio-Fagetum KoSir, délkeletre a Helleboro-Fagetum Soó et Borhidi határolja. Mindkét határos bükkös társulással számos közös és differenciális .faja van. Jellemző fajai közül legfontosabb a Vicia oroboides, mely más társulásoknak csak az átmeneti típusaiban fordul elő- és ott is csak erősen csökkent állandósággal, areája pedig legnagyobbrészt egybeesik a társulás elterjedésével. Az asszociáció differenciális fajai: Cephalanthera longifolia, Euphorbia dulcis, Isopyrum thalictroides, Knautia drymeia, stb. A társulás, mint synassociatio négy területi regionális asszociációra oszlik /BORHIDI I960, ap. SOÓ 1962/: A Vicio-Fagetum subpannonicum a Szlovén Középhegységben és a Muraköz dombvidékein; a V._F.croaticum a Horvát Középhegységben, a V.-F. saladiense a zalai dombvidéken, a V.-F. somogyicum a Zselicben és a somogyi dombvidékeken alakult ki. A Vicio-Fagetum somogyicum BORHIDI et PÓCS I960 /Fagetum croaticum BORHIDI 1958, Fagetum mecsekense HORVÁT 1959 p.p./ társulás a Dél-Dunántúl pannon dombvidékein elterjedt, legtipikusabban pedig a Zselicben alakult ki. Itt a dombvidék nyugati és középső részén 720-760 mm csapadék mellett, 200-350 m magasságban övet is alkot, Szenna, Lipótfa, Somogyszentimre., Kadarkút, Kardosfa, Somogyhárságy, Törocske, Simonfa, Gálosfa és Bőszénfa községek és települések határában, kisebb foltokban pedig még keletebbre Szentbalázs és Tótváros községek körzetében is. Másutt csak a gyertyános-tölgyesek övében extrazonálisan fordul elő. Ez a területi asszociáció olyan szubmontán ezüsthárs,- tölgy- és gyertyánelegyes bükköserdőket foglal magába, melyben illír és középbalkáni hatások egyaránt érvényesülnek.Az utóbbiak választják el a Vicio-Fagetum másik három raszszától, mint a Tilia argentea, Lathyrus venetus, Ruscus aculeatus stb. A me82