Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
Ezek után még kevésbé érthető, hogy miért ragaszkodnak a középeurópai szerzők a Fagion területi oszthatatlanságához. Ennek az állásfoglalásnak az oka valószínűleg az az aggodalom, hogy egy ilyen felosztás esetén az eddigi Fagion fajok egy kategóriával feljebb kerülve Fagetalia fajokká lennének, s ennek következtében a fiatalabb es florisztikailag lényegesen szegényebb középeurópai bükkösök esetleg jellemző fajok nélkül maradnának. Ez az aggodalom - ha van ilyen-- feltétlenül túlzás és semmiképpen sem lehet döntő ilyen kérdésekben. Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy a Fagion silvaticae Pawl. 28 csoport terület fejlődéstörténeti csoportokra való felosztásának sem elvi, sem formai akadálya nincs. Amennyiben a szétválasztást florisztikai különbségek és cönológiai vizsgálatok kellőképpen indokolják, ugy a Fagetalia rendszerének ilyen értelmű átdolgozása szükséges. Nem véletlen, hogy ez a gondolat Délkelet-Európában született meg, sőt továbbfejlesztői /VIDA 59, ined. 63/, újrafelvetői /PIŜKERNIK 196I/ és végül a felismeréseket egységes rendszerré kidolgozó SOó /1962/ is mind a délkeletközépeurópai vegetáció kutatói. A Kárpátmedence ugyanis helyzeténél fogva találkozási pontja Közép-iDél- és Keleteurópa vegetációjának, s ilymódon különösen szembetűnő a növénytársulások fajokban való gazdagodása, mely aránylag kis területen következik be. Mint már említettem, a bükkösök területi felosztását I.HORVÁT kezdte meg a Fagion illyricum felállításával. És bár KNAPP már 1942-ben rámutatott az illír bükkösök sajátos jellegére, a csoport létezését 1960-ig csak a jugoszláv kutatók ismerték el. Középeurópában csak OBERDÖRFER /1957/ vetette fel a lehetőségét a Fagion illyricum elismerésének, azonban mindössze az Eu-Fagion alcsoporton belüli területi Assoziationsgruppe formájában. Jelentős eredményt hoz a bükkösök felosztása terén vIDA /1959.ined.1963/, aki a Kárpátok bükköseinek alcsoportként való elválasztását javasolja Symphyto-Fagion néven. Az európai bükkösök földrajzi felosztását más vonalról is megkísérelték. A jugoszláv PIŜKERNIK /196I/ egy a Krajina "pszeudoökológiai rendszerére" emlékeztető bükkösrendszert készített, amelynek egységeit a növényfajok termőhelyi-ökológiai amplitúdója alapján állította fel.Ez a rendszer számos önkényessége, szokatlan terminológiája, bonyolult és idegenszerű nomenklatúrája révén a geobotanikusok osztatlan közönyét váltotta ki. így szerencsétlen módon többet ártott az eredetileg helyes alapgondolatnak, mint azok a dolgozatok, amelyek ellene foglaltak állást. Sikerültnek mondhatjuk ezzel szemben SOÓ bükkös rendszerét /1962,1964/, mely hatalmas cönológiai anyag feldolgozásával bizonyította, hogy Európa különböző fejlődéstörténetü területein eltérő florisztikai összetételű bükkös-társuláscsoportok jöttek létre, melyek területileg jól körülhatárolhatók, s nagyszámú karakter- és differenciális fajuk révén önálló csoportokként értékelendők. SOÓ bükkösrendszerének váza a következő: Assz.sorozat: Fagetalia silvaticae Pawl. 28. Assz.csoport: Scillo-Fagion /Oberdorf or 57/ Nyugat-Európa, elválasztása bizonytalan . Fagion austro-italicum Soó 62. prov. /Közép- és Dél-Itália,Szicília, Fagion medioeuropaeum /Középeurópa, több alcsoporttal: Carpinion, Eu-Fagion,Cephalanthero-Fagion,Acerion,Abieti-Fagion./ Fagion illyricum Ht 38 /DK-Alpok, DNy-Magyarország, Jugoszlávia, Albánia, Görögország, Fagion dacicum Soó 62. /K- és Déli-Kárpátok, Kelet-Balkán, 45
