Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
E kör általános jellemzője a mogyoró hatalmas kiterjedése a domb- és hegyvidékeken, s a klíma mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellege. A Középhegység klímáját Zólyomi Df"b/x/-nek jelöli, a Dél-Dunántúlon Dfbx, sőt a Villányi-hegységben és a Mecsek vidékén Dfbx/x"/ típust is feltételezhetünk. A keleti elemek bevándorlása mellett számos pontusi-mediterrén sztyep-elem, sőt a diagramm tanúságai szerint több szubmediterrán erdősztyep növény megjelenését is - pl. Quercus cerris és pubescens - erre az időre teszi Zólyomi. A DélDunántulon már a mogyorókorban is feltétlenül a pontusi-mediterrán és szubmediterrán növényfajok tették ki a bevándorlók főtömegét. Belső-Somogyban ligeterdőkkel és mocsarakkal tarkított erdőspuszták uralkodhattak. A homoki flóra szarmata elemei /Pulsatilla patens, Thymus serpyllum stb./ már a fenyő-nyír korban bevándorolhattak. Hozzájuk csatlakoztak a mogyorókorban a Középhegységből leereszkedő ősmátrai /Dianthus serotinus, Gypsophila arenaria/ és kontinentális sztyepelemek /Peucedanum arenarium, Gypsophila paniculata, Stipa pennata, Secale silvestre./ /v.o. ZÓLYOMI 1952, 1958, SOÓ 1940, BOREIDI 1958/. A homoki erdőssztyep-erdő pedig a mai Asphodelus homoki cserestölgyeshez közelálló társulás lehetett. Valószínű, hogy a mogyorókor kontinentális klímajellege az Alpoktól és Kárpátoktól északra erősebb volt, mint nálunk, hiszen a Keleti-tenger helyét akkor a jóval kisebb Ancylus-beltenger foglalta el, mig a Eöldközi-t enger kiegyenlítő hatása már akkor is érvényesülhetett. A Nyugat-Balkán területé-:már ebben az időben is feltétlenül csapadékosabb kellett hogy legyen. Erre utalnak a pollendiagrammok Corylus-arányszámai is, melyek dél felé erősen csökkenő tendenciát mutatnak /Nagymohos ill %, Balaton 55 Í°, Vlasina, Kelet-Szerbia 25 f°/. Természetesen ismerünk Közép-Európából is mogyorópollenben szegény területeket, mint a podoliai síkság, ott azonban ez a hideg éghajlat eredménye és fenyveserdők uralkodnak /v.o. EIRBAS 1942/. A Nyugat-Balkánon ez az időszak már a kevert tölgyesek virágkora, mely a következő korban már Közép-Európára is átterjedt. Az atlantikus tölgy-fázis éppúgy mint a Középhegységben, a Dél-Dunántúlon is a szubmediterrán jellegű növénytársulások virágkora /ZÓLYOMI 1958/. A klímajelleg is Gfax"/s/-nek vehető. A Dél-Dunántúl dombvidékeiről visszahúzódik az erdősztyep-komplex az Alföldre, helyébe zárt ezüsthársas-cseres-tölgyesek lépnek, az exponáltabb gerinceken nagyobb kiterjedésű Cotino-Q.uercetum-ok is kialakulhattak. A homokon uralkodóvá válnak az Asphodelus-os cseres-tölgyesek, az illír hatások fokozatosan előtérbe kerülnek. A Balkánon már ekkor a bükkösök jutnak uralomra és nálunk is új társulásokként megjelennek az illír gyertyánostölgyesek és bükkösök. Vezető szerephez ugyan csak a következő, szubboreális Bükk I.-korban jutnak, azonban már ekkor is valószínűleg elterjedtebbek, mint a Középhegységben /kb. az erdők 25 $-át alkothatják/. Ez az időszak.a fő bevándorlási ideje a Dél-Dunántúl szubmediterrán, balkáni és részben illír elemeinek /Ruscusok, Helleborus odorus, Tamus, Lonicera caprifolium,; Dentaria enneaphylla, Dianthus barbatus, Asperula taurina, Aremonia agrimonioides stb./. A szubboresli.s Bükk Irkorban tovább csökken az éghajlat kontinentalitása. A Dél-Dunántúlon szubmediterrán éghajlati jelleg lép előtérbe Cfbx"x vagy űfbx"f. Fénykorukat élik a láp- és ligeterdők. Tovább terjednek a bükkösök és gyertyánostölgyesek. A Zselicben mindenütt ezüsthársas szubmontán bükkösök, a homokon gyertyános-tölgyesek uralkodnak, csak a buckatetőkön maradnak meg a tölgyesek. 17
