Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

ezekből a körülményekből szükségszerűen következik, hogy a bükkösök területét a Zselicben jelentősen növelni kell. Tipológiai vizsgálataink szerint maradéktalanul bükkösökké alakítható a Zselic valamennyi Pestuca drymeia, Asperula és Oxalis típusú gyertyános-tölgyes, hársas és sarjgyertyános állománya, továbbá mindazok a Carex pilosa típusú gyertyános-tölgyes és rontott gyertyános erdők, amelyekben szálanként ma is előfordul a bükk. Az északi és nyugati kitettségű lejtőkön mindenütt sikerrel kísérletezhetünk a bükk megtelepítésével, a Denna-Bőszénfa-Gálosfa-Zselickisfalud körzet területén - a bükkös zónában - pedig a keskeny gerincek,száraz tetők, meredek délies lejtők és fagyzugos völgyaljak kivételével minden gyertyánostölgyes állományba legalább 50 #-ig bevihető a bükk. A Dennai-, Tergócsi-, Ropolyi- és Kótai-erdők Asperula és Brachypodium silvaticum típusú elegyetlen cseresei és kocsányos tölgyesei szintén kiválóan alkalmasak bükkel való alátelepítésre.Ezeken kívüL a jelenlegi bükkösökben is sok helyütt javítandó a koronaszint elegyaránya a bükk javára. Az aljnövényzet egyes növényfajai is kiválóan tájékoztathatják az erdészt arról, hogy a termőhely alkalmas-e a bükk megtelepítésére, illetve bükkös kialakítására. Ilyen fajok: Dentaria enneaphyllos, Festuca drymeia, Hepatica nobilis, Ruscus hypoglossum, Vicia oroboides. Állományai elegyesek, természetes elegyfái az ezüsthárs és kocsánytalan tölgy, valamint az erdeifenyő, melyekkel kiváló szerkezetű 3 szintű állományokat alkothat, s melyek a termőhely legjobb hatásfokú kihasználását eredményezik és a talaj termőerejét fenntartják. Ilyen 3 szintű bükkösállomány kialakítása a cél. Ezekben az elegyfák egyrészt elősegítik a bükk növekedését, másrészt kiváló ágtiszta törzset fejlesztenek, ami jelentős előhasználati fatömeget is jelent. Magassági növekedése 20-40 éves korban a legerélyesebb és kb. 100 éves korában fejeződik be. A Zselicben igen kiváló növekedésű példányai vannak. Magam számos 80-85 éves 34 m magas bükköt mértem a Dennai-erdőben, Szentbalázs mellett pedig 120 éves 32 m magas 96 cm törzsátmérőjű gyönyörű, szálegyenes bükk példányok vannak. HARACSI szerint /i960/ az erdeifenyővel együtt elérheti a 40 m-es felsőmagasságot is. Ha a V-fa jelöléseket és a növedékfokozó gyérítéseket körültekintően végezzük, 100 éves korra a korábbi elegyes erdőből gyakorlatilag elegyetlen bükköst kapunk, néhány kivételesen szép erdeifenyő és ezüsthárs példánnyal, hiszen akkora az elegyfák már előhasználatba kerültek. Erre a korra kell tennünk az újulat fokozatos kialakítását is. 100 éves kor után az utolsó növedékfokozó gyérítésnél erőteljesen nyitjuk az állományt, hogy lehetőleg csak a V-fák maradjanak lábon. Ezt különben felfoghatjuk úgy is, mint az első felújító vágást, a kettő úgy sem határolható el élesen egymástól. A bontás hatására erőteljes törzsgyarapodás indul meg, mely az első években - az ÉRTI szentbalázsi vizsgálatai szerint - elérheti az évi 1,5 cm-es átmérővastagodást is. Kocsánytalan tölgy /Quercus petraea/ A tölgyek gazdasági értékelése és hasznosíthatósága szempontjából nem szokás különbséget tenni kocsányos és kocsánytalan tölgy között. így megállapíthatjuk, hogy a tölgy fafaink jelenlegi értéksorrendjében nem foglal el előkelő helyet, a kilencedik, megelőzve a bükköt, a csert és a gyertyánt- A táv110