Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

III. A ZSELIC ERDÉSZETI JELENTŐSÉGŰ FAFAJAI ЕЪЬеп a fejezetben a Zselic táji erdőművelése szempontjából jelentősebb fafajokkal kapcsolatos gyakorlati jellegű megjegyzéseinket foglaljuk össze, melyeket tipológiai kutatásaink és megfigyeléseink alapján vontunk le és amelyeket a terepen dolgozó erdész szakemberek közvetlenül is hasznosíthatnak. A fafajokat a Zselic területén mutatott értéksorrendjük szerint tárgyaljuk. A fafajok értéksorrendje különböző időkben más és más volt aszerint, hogy az egyes fanemek fájának ipari felhasználhatósága, technológiája, értékesítési lehetősége hogyan változott. A századforduló táján általánosan elterjedt vélemény volt /Bedő-korszak/, hogy dombvidékeinknek az ország tűzifa termelését kell ellátniok, s ennek megfelelően fő fanemként a tölgyet és csert jelölték meg. A közbirtokossági erdőkben ezzel szemben az volt a legfontosabb szempont, hogy a birtokosok minél hamarabb kitermelhető keményfához jussanak, mely tűzifának és szerfának egyaránt alkalmas. Ezért kivágták a gyertyános-tölgyeseket és bükkösöket, helyükre pedig akácot telepítettek. Elsőnek az Eszterházy-hitbizomány 1930.évi üzemtervének útmutatója közelíti meg a táj erdőművelésének helyes irányvonalát, amely megállapítja a Zselic három tenyésztendő főfanemét, sorrendben a tölgyet, erdeifenyőt és a bükköt. Ezzel az értékeléssel annyiban feltétlenül egyetérthetünk, hogy ma is ezeket tekintjük a Zselic 3 tenyésztendő főfanemének, ha fontossági sorrendjük azóta meg is változott. Ha fafajaink jelenlegi értéksorrendjét vesszük alapul /HALÁSZVÉSSEY 1963/, első helyre az erdeifenyőt kell tennünk, utána következik a tölgy, a bükk pedig a harmadik helyre kerül. A faipar rohamos fejlődése, egyre növekvő szükséglete a papírfa, farostlemez és forgácsfaalapanyag iránt, valamint a különböző új kémiai-technológiai eljárások nagymértékben átalakítják az egyes fafajok ipari felhasználhatóságáról eddig vallott értékítéletünket. Ezért a fafajokat távlati értéksorrendjük /HALÁSZ-VÉSSEY 1963/ szerint és a Zselic területén mutatott gyakoriságuk, hozamuk és művelhetőségük figyelembevételével tárgyaljuk. Bükk /Fagus silvatica és ssp. moesiaca/ A Zselic három tenyésztendő főfaneme közül legfontosabb a bükk. A fafajok távlati értéksorrendjében a nemes és korai nyarak, valamint a magas kőris után a negyedik helyet foglalja el, megelőzve a fenyőket is.Ezenkívül tekintetbe kell vennünk, hogy zselici állományai a zalaiak után a legmagasabb; hozamú bükkösök az országban. Tenyészet!, művelési és felújítási viszonyai igen kiválóak és 109