Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Bába K.: A Barcsi borókás puhatestű faunája (Mollusca). - The mollusc fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

a vízfolyások (Rigóc-patak) és a Dráva holtágak (Nagy- és Kisbók ) körül találhatók. Ugyanakkor más biotópokban szórványosan fordulnak elő. Tekintettel arra, hogy a Dráva holtágak a tájvédelmi körzet mélyebb, alsó szegélyén helyezkednek el, egyedül á Rigóc-patak mentén (ll-13a. sz. gyűjtőhelyek) sűrűsödik a csigafauna nagy része. A telepitett tölgyesek, megmaradt cseres-tölgyes állományok és a kiszáradt égerlápok a fauna megőrzésében és terjesztésében kevés szerepet játszanak. Joggal állitható, hogy a Barcsi borókás tájvédelmi körzetben, akárcsak a Tiszavölgyben (BÁBA 1979, 1981), a területnek csigákkal való benépesülése a folyóvízhez, jelen esetben a Rigóc-rpatakhoz kötött. Ilyen szemszögből nem lenne érdektelen a Belső-Somogy felől jövő patakok csigafaunájának és a patakok hatásterületének vizsgálata. A vízparttól kiindulva a különböző növényzeti állományokban a fauna elkülönül. A patakparton 8 faj 42 egyede közül a Bradybaena és P erforatella umbrosa dominál, a patak alsóbb folyása mentén. A 71a parcellában 5 faj 11 egyede közül a Bradybaena és Árion a dominánsok. Utóbbi biotóp nyitott, fényben gazdagabb az előzőnél. A pataktól kb. 30-50 méterre lévő égeresben a faj és egyedszám tovább csökken, míg a 13a gyűjtőhely tölgyese már 100 m-re van a pataktól. Itt csak meztelencsiga fordul elő, hasonlóan a 14-15. gyűjtőhelyek cseres-tölgyeseihez, amelyek 4-500 méterre vannak a Nagyberek tündérrózsás tavához, ahol két meztelencsiga faj fordult elő. A pataktól távolodva a faj és egyedszám csökkenése amellett bizonyít, hogy a patak a fauna terjesztésében szerepet játszik. Hasonló jelenséget tapasztalni a borókástól nem messze fekvő Tarnóca-patak környékén, E patak már Belső-Somogyban van. A többi szárazföldi biotóp közül a csikotai és nagybereki égerlápokat kiszáradt állapotban találtam, ott egyetlen holt egyed sem került elő. A borókás-nyiresben a korábbi években került elő egy-egy Cochliocopa lubricella és Daudebardia egyed, mutatva, hogy a korábban vízfelületekkel borított borókás-nyiresnek gazdagabb faunája lehetett (17-19. gyűjtőhelyek). A 22-33. gyűjtőhelyeken (vasúti töltés Daráhy község és a Kuti-őrház között) két állapotot lehetett megkülönböztetni; 1976-ban laza gyep borította, 1982-ben ez záródott. Ennek megfelelően csökkent a Cepaea vindobonensis mennyisége. A 6-os főútvonal mentén, az árokparton (a Rigóc-patak átfolyásénál) Cepaea és Helix mellett domináns a nedvesség- és fénykedvelő Monacha carthusiana. A halastavak nádasaiban (8-9. gyűjtőhely) a Succinea elegáns képez populációkat. A tájvédelmi körzet határán lévő Dráva holtágakat övező nyár-akác, füzes-nyáras és tölgy-kőris ligeterdő maradványok a kirándulók és horgászok révén sok kultúrhatásnak vannak kitéve. Az erdészetileg átalakított erdők fajszegénységére jó példát nyújt a 35. gyűjtőhelyen a nyáras-akácos. Egy faj egy példánya volt benne a gyűjtés eredménye. lajokban és egyedekben leggazdagabb a 37. gyűjtőhely füzes-nyárasa. A kontrollként vizsgált Dráva-parti füzes-nyáras, amely természetes állapotban maradt meg, mutatja a korábbi és eredeti állapotokat. 9 faj között előfordul a Cochlodina laminata, Helicigona arbustorum és Iimax cinereoniger. Itt is, mint a Nagy- és Kisbók területén a konstans-domináns faj az Aegopinella ressmanni. A Perforatella umbrosa csak a Dráva-parton domináns, mig a Holt-ágak menti erdőkben a P. incarnata vallja fel. A P. incarnata nedvességigénye valamivel alacsonyabb a P. umbrosáénál. Szárazföldi csigák állatföldrajzi értékelése A 2. táblázat gyűjtőhelyeinek összevetése alapján kitűnik, hogy a 8-9, - 33. gyűjtőhelyek fajösszetétele és a fajok mennyiségi viszonyai eltérnek a 35-37., illetve 40. gyűjtőhely minőségi és mennyiségi viszonyaitól, A különbség a flórajárások közti különb121