Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)
Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, I. - The Aculeata fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary
Palarus variegatus (FABRICIUS) - 4: 1982. VI. 16. 2 S, VII. 18. 1 j; 5: 1982. VII. 18. 1 p. - Hazánkban főképp a homokvidékek lakója. A borókásban is ragaszkodik a nyilt homoki biotópokhoz. Tápnövényei: Jasione montana, Seseli varium és Thymus serpyllum. Miscophus bicolor JURINE - 1: 19 80. VII. 27. ló".- Hazánkban viszonylag gyakori (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1970, 1979). A borókásban újabb lelőhelyeire kell számítani. Miscophus spurius DAHLBOM - 1: 1980. VII. 27. 1 o. - Az elpbbi fajnál ritkább (BAJÁRI 1957). Ökológiai igényei az előző fajéhoz hasonlók, A meleg biotópokban él. Astata boops (SCHRANK) - 2: 1982. VIII. 10. 1 ó*. - A hazai elterjedéséből arra következtethetünk, hogy a vizsgált terület más pontjairól is előkerülhet. A Seseli variumot látogatja. Astata minor KOHL - 5: 19 82. VI. 16. 6 ó*. - Az előző fajnál szórványosabb. Stenactis annua virágáról került elő erdei szegély társulásban. Trypoxylon figulus (LINNAEUS) - 7: Í974. VI. 15. 1 ó"; 8: 1978. VIII. 21. 1 d! Hazánkban közönséges, széles ökológiai türéshatárú faj. A borókás hűvösebb biotópjaiban előfordulására másutt is számítani lehet. Trypoxylon scutatum CHEVRIER - 7: 1974. VI. 15. 1 o. - Ritka faj, hazánkban eddig mindössze 8 lelőhelyét ismertetik (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1970, 1979). A Dél-Dunántúlon ebből kettő található. A szakirodalom eremophil fajként tartja nyilván (BENEDEK 1979), de a borókásban hűvös biotópból került elő. Psenullus pallipes (PANZER) - 2: 1982. VIII. 10. 2 o; 5: 1978. VIII. 27. 1 о (I 4 .); 21: 1982. VIII. 10. 3 ó*. - Faunánk közönséges, meglehetősen gyakori faja. A borókásban szegélytársulásokból, Seseli varium és Silaum peucedanoides virágain gyűjtötték. Psenulus fuscipennis (DAHLBOM) - 6: 1982. VIII. 10. 2 o; 7: 1974. VIII. 10. 10 o; 21: 1982. VIII. 10. 1 o. - Az előző fajnál ritkább (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1979). A borókásban a hűvös biotópokban gyakoribb, Seseli varium virágairól került elő. Pemphredon lethifer (SHUCHARD) - 2: 1980. VII. 27. ló*.- Hazánkban gyakori, a borókásban e^idáig ritkának tűnik. Diodontus minutus ( FABRICIUS ) - 8: 197 8. VIII. 21. ló 1 .- Gyakorisága az előző fajéhoz hasonló. A vizsgált területen feltételezhetően sokkal gyakoribb, mint ahogy azt eddigi lelőhelyi adatai tanúsítják. Passoloecus gracilis (CURTIS) - 2: 1982. VIII. 10. 1 o. - Az előbbi fajnál ritkább, de hazánk sok táján gyűjtötték már (BAJÁRI 1957). A borókásban további előkerülésére számithatunk. Alysson bimaculatus (PANZER) - 5: 1982. VI, 16. 1 о 1 <$. - Hazánk sok tájáról ismert elég gyakori faj (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1970, 1979). A borókás nyilt homokfelületein további előfordulásai várhatók. Gorytes elegáns (LEPELETIER) - 1: 1982. VII. 18. 1 p; 2: 1980. VII. 27. 1 o. Fő elterjedési területe az Alföld, a Dunántúlon már ritkább (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1979). A vizsgált területen a nyilt homokfelületeken került elő. Gorytes quinquecinctus (FABRICIUS.) - 5: 1982. VII. 18. 4 о 2 $; 6: 1982. VII. 18. 1 о; 12: 1982. VII. 18. 1 о; 18: 1982. VIII. 10. 1 о. - A genus leggyakoribb faja. A borókásban szegélytársulésokban és gyepekben került elő Seseli variumról. Gorytes laticinctus (LEPELETIER ) - 2: 1979. VII. 8. 1 о (T.). - Az előző fajnál jóval ritkább, a hűvösebb biotópokban él. Nysson trimaculatus (ROSSI) - 6: 1982. VIII. 10. iá.- Hazánkban mintegy tucatnyi lelőhelyét ismerjük (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1970, 1979). Lelőhelyei alapján erdei állatnak tarthatjuk. E-z a borókásban is igazolódott. 100
