Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, I. - The Aculeata fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Nysson dimidiatus JUR1NE - 1: 1982. VI. 16. 3 o; 11: 1974. VI. 15. 1 o. - Az elő­ző fajnál gyakoribb, A. meleg élőhelyeket kedveli, főképp nyilt homokfelületeken repked. Nysson niger CHEVRIER - 6: 1982. VI. 16. 1 cf. - Igen ritka, eddig csupán Őr­szentmiklósról ismertük (BAJÁRI 1957), Fiatal tölgyes szegélyén került elő egyetlen pél­dánya. Mellinus arvensis ( LINNAEUS) - 1975. IX. 4. 1 a (leg. TÓTH I., közelebbi lelő­hely nélkül). - Hazai elterjedését tekintve feltételezhetjük, hogy a borókás számos pont­ján előkerülhet. Lindenius albilabris (PABRICIUS) - 2: 1979. VII. 8. 1 6 (T.); 11: 1974, VI. 15. 1 о. - Magyarországon közönséges faj (MÓCZÁR 1959). A vizsgált területen eddig kevés he­lyen gyűjtötték. Lindenius panzeri (LINDEN) - 8: 1978. VIII. 21. 1 o. - Az előző fajnál jóval rit­kább. Egyetlen példánya szegélytársulásból került elő. Crossocerus cetratus (SHUCKARD). - 2: 1979. VII. 18. 1 о (T.). - A nedvesebb biotőpokban szórványosan többfelé gyűjtötték (MÓCZÁR 1959). A borókásban főképp a nedvesebb élőhelyeken számithatunk további előfordulására. Crossocerus exiguus (LINDEN ) - 5: 1982. VI. 16. 2d 1 .- Eddig 5 hazai lelőhelyét közölték (MÓCZÁR 1959, BENEDEK 1979). Stenacüs annua virágain gyűjtötték, a Kuti­őrház melletti erdőszegélyen. Crossocerus podagricus (LINDEN ) - 21: 1982. VIII. 10. 5 p 2 ó*. - Elterjedése az előző fajénál nagyobb. Szegélytársulásban a Seseli variumról került elő. Crossocerus vagabundus (PANZER) - 2: 1979. VII. 8. 1 ó* (T.). - A borókásban inkább a mocsaras, erdős helyekről várhatók további lelőhelyei. Crossocerus wesmaeli (LINDEN) - 2: 1980. VII. 27. 1 о; 11: 1974. VI. 15. 2 о. ­Legtöbb lelőhelye az Alföldön van (MÓCZÁR 1959), de előkerült a Balaton-felvidékről is (BENEDEK 1979). Az előző fajokkal szemben szárazságkedvelő, borókásbeli lelő­helyei is ezt igazolják. Crabro cribrarius (LINNAEUS) - 1; 1982. YITI. 10. 1 о 1 6 я ; 2: 1982. VIII. 10. 1 о; 8: 1978. VIII. 21. 1 p; 18: 1982. VIII. 10. 1 о 2 ŝ; 19: 1982. VIII. 10. 1 О 1.4 - Vizek mentén, réti gyeptársulásokban, főképp a hegy- és dombvidéken él (MÓCZÁR 1959). A borókásban is inkább az erdőkhöz közeli élőhelyeken fordul elő. Tápnövényei: Seseli varium, Silaum peucedanoides és Solidago gigantea. Crabro peltarius (SCHREBER) - 3: 1963. VI. 24. 1 o. - Melegkedvelő homoki faj, amelyet főképpen az Alföldről ismerünk (MÓCZÁR 1959). Területünkön ritka. Crabro scutellatus (SCHEVEN) - 1: 1982. VIII. 10. 2 o; 6: 1982, VII. 3. 3 о 1 ó*; 7: 1982. VII. 8. 2 p; 11: 1974. VI. 15. 2 о 1 <ŝ; 13: 1982. VII. 18. 1 9; 18: 1982. VIII. 10. 1 о. - Az előző fajnál jóval gyakoribb. A nyilt homokfelületeken még az erdei utak­ra is behatol. A terület alapfaunájának egyik jellemző tagja. Ectemnius cavifrons (THOMSON) - 18: 1982. VIII. 10. 1 cf. - Szórványos elterje­désü hi lophil faj, amely az alacsonyabb fekvésű helyeken csak a vizek közelében ke­rült elő (MÓCZÁR 1959). A borókásban Seseli variumon gyűjtötték. Ectemnius continuus (PABRICIUS) - 2: 1982. VIII. 10. 1 o; 8: 1978. Vili 21. 1 o; 18: 1982, VIII. 10. 2 о 1 cf; 19: 1982. VIII. 10. 2 9. - Széles ökológiai türéshatárú, gya­kori faj. A vizsgált terület számos pontján számithatunk további előkerülésére. Ectemnius dives (LEPELETIER et BRULLÉ) - 6: 1982. VIII. 10. 1 $. - Elterjedése az előzőéhez hasonló, de nem olyan közönséges. Ectemnius guttatus (LINDEN) - 12: 1982. VII. 18. le?.- Hazánkban -eddig 4 lelő­helyét ismerjük (MÓCZÁR 1959, BENEDEK 1970, 1979). Borókásbeli lelőhelyéből arra következtethetünk, hogy hilophíl faj. Seseli variumot látogat. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom