Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Marián M.: A Barcsi borókás kétéltű- és hüllő-faunája (Amphibia, Reptilia). - Amphibia and Reptilia fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Legjobban kedveli a tavak, láptavak nedves vízparti növényzetét, az égerlápokat, a sekély vizű zsombékosokat. Nem hiányzik a lombos erdőkből sem, mert néha meglepően nagy távolságokra eltávozik a nedves biotópoktól. Hosszantartó, nagy aszályok idején egyes, a nedvességet jobban megőrző helyeken csoportokba gyülekezve vészelik át a száraz időszakot. (Ősszel hasonló módon gyülekeznek, fagymentes helyeken téli álomra.) 1979. május 18-án kiszáradt láprész szélén, nagy avarcsomó alatt négy, majd távolabb három vízisikló rejtőzött. 1979. május 20-án a Nagyberek szélén, kidőlt farönk alatt hét siklóból álló csoportot találtunk. (Nagy szárazság volt, délben 30 С meleg). Tojásait a rágcsálók járataiban a földbe, vagy csak az avar alá rejti. Jellemző alkalmazkodási képességére, hogy ujabban a korszerű erdőmüvelés nyújtotta lehetőséget is kihasználja. Talajegyengetéshez a kitermelt fák gyökeres tuskóit gépekkel kitépik a földből és az erdőkben, tisztásokon nagy halomba rakják. A terjedelmes kupacban igen sok üreg, járat keletkezik, amelyeket a korhadó, rothadó fatömeg, és a Nap besugárzása melegen tart. Számos Natrix rakja le tojásait ezekbe a mesterséges dombokba. (Halastó keleti körzete, Kolompérosi és Posta ut háromszöge). Táplálékát a békák, (Bombina, Ráná, ritkán Bufo fajok), gőték, apró halak közül szerzi. Natrix natrix LINNAEUS var. persa PALLAS - A vízisikló csikós hátú változata Hátoldalán a tarkótól - majdnem a farok végéig - két, párhuzamos, élesen határolt fehér csikót visel. A törzsalakkal azonos bíotópban él. Egerlápban gyűjtöttük, TÓTH Sándor a körzet keleti felében észlelte. A békák szerepe az ökoszisztémában A Barcsi borókás herpetofaunájában legnagyobb létszámú a békák (Anura) populációja. Ezért is fontos âz erdők, lápok, időszakos és állandó vizek ökológiájában betöltött szerepük. A békák - mint az élőlények általában - táplálkozásuk révén kerülnek legszorosabb kapcsolatba környezetükkel. A "szárazföldi" fajok: a hosszúlábú mocsári béka, erdei béka és barna varangy a talajszinten élnek. Az itteni nedves, párás miliőben tanyázó ízeltlábú, féreg és csigaállományból kerül ki táplálékuk. SVARC (1948) összehasonlítja — gyomortartalom vizsgálatok alapján - a szárazföldi békák és néhány, a földön táplálkozó madár, mint az erdei pinty (Pringilla coelebs), énekes rigó (Turdus musicus) és csuszka ( S itta europaea) táplálékát. Megállapítja, hogy e madarak csak a feltűnő szinü rovarokat szedik össze. Azok egy része azonban elrejtőzik előlük az avarban, mert a madarak ugrálva, gyorsan mozogva vadásznak és ezzel elriasztják zsákmányukat. Ezzel szemben a békák nem sokat mozognak élelemszerzés közben, de minden, a közelükben megmozduló rovart elkapnak, akár feltűnő szinüek, akár mimikrizáinak. Táplálékukban igen sok színtelen állat is előfordul, mint a .kabócák (Homoptera), pókok (Araneidea.) Az Anura-k izérzékelése nem tul fejlett, így azokat az inszektákat is megeszik, amelyeket kellemetlen izük megvéd a madaraktól, így a katicabogár-féléket (Coccinellidàe), mezei poloskákat (Miridae). Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy a szárazföldi békáknak, trofízmusuk révén speciális szerepük van a talajon élő rovarállomány regulációjában, ill. a talajszint cönózisai biológiai egyensúlyának fenntartásában. 183