Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Marián M.: A Barcsi borókás kétéltű- és hüllő-faunája (Amphibia, Reptilia). - Amphibia and Reptilia fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Pelobates fuscus LAUR ENTI - Barna ásóbéka Testhossza 42-45 mm Rejtett életmódú, korlátozott elterjedési! éjszakai állat. A nappalt igen jól fejlett sarokgumóival ásott lyukban tblti. A Barcsi borókás területén olyan élőhelyét állapítottuk meg, amilyennel eddig a hazai irodalmunkban nem találkoztunk. Homoktalajra épített, régi, de lakott épület falának téglaréseiben illetve vakolatnyilásaiban, a talajszintben tartózkodik a nap világos óráiban. E magatartása a zöld varangyéhoz hasonlít. Egyik fontis szaporodási helye a Tiva-tó, ahol igen nagy testű lárváit minden évben észleltük. Rovarokat, férgeket fogyaszt. A Pelobates fuscus hazai elterjedéséről, előfordulási viszonyairól vallott nézeteinket némileg revideálnunk kell. Eddig csak síkvidéki fajnak tartottuk, amely csak kivételesen fordul elő a Pilis-hegységben (DELY 1967). 1977-ben és 1980-ban azonban több példányát gyűjtöttük à Bakony hegységben (Ajka, Bazalt^bánya). Ugy tudtuk, hogy csak laza kötésű, homokos talajon fordul elő. Ezzel szemben a bakonyi lelőhely bazalt kőzeten fekszik. A Tisza hullámterén agyagtalaj repedésében találtam (Körtvélyes, 1976). Mostani felfedezésünk alapján pedig feltételezhetjük, hogy esetenként kulturakövető életmódot folytat. Mindez azt mutatja, hogy célszerű lenne további vizsgálatokat folytatni e faj biológiájának pontosabb megismerésére. Bufo bufo LINNAEUS - Barna varangy Hazánkban általánosan elterjedt faj. Éjszakai életet él, ezért ritkán találkozunk példányaival. Itteni állománya valószínűleg nem nagy létszámú. A lombos erdőkben, a láptavak környékén, kiszáradt zsombékosokban él. Igen sok rovart, férget, csigát fogyaszt. Bufo viridis LAURENTI - Zöld varangy Ubikvista és kulturakövető, éjszakai életmódot folytató faj. Csak Darány község területén találtuk. Tápláléka megegyezik a barna varangyéval. Hyla arborea LINNAEUS - Zöld levelibéka Testhossza 3 8-45 mm Hazánkban széltében elterjedt, lomblakó állat. A tájvédelmi körzet minden biotópjában előfordul. A gyepszinttől a lombkorona-szintiä a legkülönbözőbb magasságokban él a növényzeten. Időnként megszólaló, recsegő hangja árulja csak el jelenlétét. Hangadásával kapcsolatos eddigi megfigyeléseimet (MARIÁN 1963) újabbal egészítem ki. Már megállapítást nyert, hogy napfényes időben, nagy melegben eleredő eső hatására megszólalnak ezek a békák. 1976. október 1-én ennek az ingerhatásnak a fordítottját is megfigyeltem. Borús, hűvös időben, szemerkélő eső után, hirtelen kisütött a nap, mire harsogó levelibéka kórus szólalt meg a berekben. Tehát a fényhatás is hangadásra készteti őket. Csak a párosodás, peterakás idején keresi fel a vizet. A sekély vizeket részesiti előnyben. Az egyébként szétszórt és elrejtőzött állatok számáról ilyenkor tájékozódhatunk. A Tiva-tó ritka nádassal borított, úszó-hinárral fedett vize kedvenc szaporodási helye a levelibékának. 1975. május 21-én (ebben az évben néhány héttel megkésve) tartották itt nászukat. Egy kb. 50x20 m-es területen többszáz állat gyűlt össze. Közvetlenül a besötétedés után (20.30 órakor) olyan hatalmas erővel recsegtették hangjukat a hímek, hogy a nádasban mellettem tartózkodó társam kiabáló hangját sem értettem meg. Az együttes hangadás ezen az estén kb. 2 óra hosszáig tartott. A levelibéka minden, a növényzeten előforduló, általa legyűrhető rovart elfogyaszt. 177