Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Hudák T.: A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron
128 Natura Somogyiensis A hegy mögötti száraz gyepekben tenyészik a Hipparchia semele, rajta kívül a Colias chrysotheme fajnak is van 1998-ból megfigyelési adata. A Jancsár egyik felhagyott bányájában ugyanebben az évben Lycaena dispar, Polyommatus coridon fajokat is megfigyeltem. 7. Sóstó és Homokbánya TI Sóstó lepkefaunáját a hatvanas években Szeőke (2016) kezdte el kutatni. Eredményei közül kiemelendő a Neozephyrus quercus, a Satyrium w-album, S. ilicis, a Cupido alce- tas, a Glaucopsyche alexis, a Gyaniris semiargus, a Lycaena dispar rutilus, a Nymphalis anliopa, a Nymphalis polychloros valamint az Apatura ilia kimutatása. Banizs et. al. (2010) a Parnassius mnemosyne előfordulását jelzik a Sóstóról írt monográfiában. Jelenleg a lepkék között is a meleg és szárazságkedvelő fajok dominálnak pl. Pontia edusa, Polyommatus bellargus, P.coridon, Brintesia circe, Arethusana arethusa, Minois dryas, Lasiommata megera, Melanargia galathea. A közelmúltban a fent felsorolt, Szeőke (2016) által jelzett fajok többsége már nem került elő, ugyanakkor még mindig megtalálható a Glaucopsyche alexis és a Satyrium spini, újabban megtelepedett a korábban nem észlelt Argynnis pandora. 8. Alsóvárosi-rétek (Demkóhegy), Maroshegy Demkóhegy és a rétek faunáját is Szeőke Kálmán vizsgálta elsőként. Megtalálta Pieris ergane egy példányát, amely valószínűleg a Keleti-Bakonyból elsodródott egyed volt. A városban kizárólag Maroshegyről és Demkóhegyről került elő a Polyommatus dory- las, innen és a Szárazrétről a Pseudophilotes schiffermuelleri. Szintén jelentős a Satyrium ilicis és Cupido decolorata előfordulása. A Maculinea teleius Demkóhegyi megtalálása is Szeőke (2016) nevéhez fűződik, ugyanakkor 2012-ben kiderült, hogy Maculinea nausithous is tenyészik a vérfüben gazdag réteken. Jelenleg a rétek két pontján találjuk meg együtt a két fajt, amelyek közül a M. teleius jóval gyakoribb és nagyobb területen fordul elő. Meg kell azonban említeni, hogy a rétek és ezzel együtt a lepkék jelenlegi helyzete egyáltalán nem megnyugtató. A vérfűben gazdag gyepek a házak közvetlen közelében terülnek el. A város korábban erdősíteni tervezte a gyepeket, amelyek jelenleg részben városi, részben magántulajdonban vannak. A tulajdonosok évről évre eltérő időpontokban kaszáltatnak, így 2013-ban a keleti, 2016-ban a nyugati rétet kaszálták le a Natura 2000 fajok repülése közben vagy közvetlenül előtte. Ráadásul tervek vannak a Székesfehérvár-Veszprém vasútvonal két sínpárra való bővítésére, ami az építkezéssel járó földmunkákkal a legértékesebb lelőhelyek teljes megsemmisülését okozná. Időközben megindult a rétek, illetve a maroshegyi Ősmocsár és környékének helyi védelem alá vonása, amely talán lehetővé teszi az élőhely, valamint a két védett faj hosszú távú fennmaradását. Szeőke (2016) Maroshegyen többek között megtalálta a Satyrium spini, S. pruni, a Theda betulae, a Cupido decolorata és a Brenthis hecate fajokat. A veszprémi vasútvonallal párhuzamosan kisebb kiterjedésben, de ebben a városrészben is többfelé vérfüves láprétek maradtak fenn, amelyeken a Maculinea teleius és a Lycaena dispar rutilus él. 9. Sárpentelei-erdö A Sárpentelei-erdő a város legjobban kikutatott területének számít, ahol Szeőke Kálmán a hatvanas években kezdett el tevékenykedni. Az általa gyűjtött fajok közül a leginkább nevezetes a környéken máshol nem található Euphydryas maturna, melynek egy példányát 1989-ben még én is láttam. Hasonlóan meglepő adat a Chazara briseis régebbi előfordu-
