Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Hudák T.: A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron
Hudák T. A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron 129 lása. Csak az erdőből került elő a város környékéről a Carterocephalus palaemon. Az erdőből Szeőke által kimutatott fajok: Aporia crataegi, Neozephyrus quercus, Thecla betulae, Satyrium w-album, S. spini, S. ilicis, Cupido alcetas, C. decolorata, Pseudophilotes schiffermuelleri, Glaucopsyche alexis, Cyaniris semiargus, Melitaea cinxia, Brenthis heca- te, Nymphalis polychloros, Nymphalis antiopa, Hipparchia fagi. Mind Szeőke (2016), mind saját kutatásaim során csak az erdőből sikerült kimutatni a Melitaea athalia fajt, míg az Argynnis aglaja tenyészése saját bejárásaim során bizonyosodott be. A felsorolt fajok nagy része ma már valószínűleg nem talál megfelelő élőhelyet a teljesen záródott erdőben, a szegélyeken ugyanakkor még mindig előfordul az Apafiira ilia és a Libythea celtis, az elmúlt években pedig itt is megjelent az Argynnis pandora. 10. Gaju-patak, Palotavárosi-tavak A patak mentén a Zerynthia polyxena a város területén található legerősebb populációja tenyészik. A patak közelében létesítették a Palotavárosi-tavakat, a Gaja mellékága és a Malomárok között egy időnként tocsogós, vérfuves láprét folt fekszik, ahol megtalálható a Maculinea teleius, M. nausithous valamint a Lycaena dispar rutilus faj is. 11. Feketehegy A nyolcvanas évek végén még tenyészett itt egy Colias chrysotheme populáció, amelynek élőhelye a város terjeszkedése miatt mára csak töredékében maradt fenn. A legértékesebb gyepfolt a hobbikertes rész és az új elkerülő út között elhelyezkedő Csóri-dűlő. A Sárrét maradványaként egy rendszeresen kaszált láprétet is rejt a terület, vérfűvel és a Maculinea nausithous szép számú előfordulásával. Természetesen testvérfaját, a Maculinea teleius is megtaláljuk vele együtt. Sajnos 2017-ben a területet bekerítették, intenzív legeltetés kezdődött a vérfüves réteken, így mind a további kutatás, mind a hangyaboglárkák fennmaradása bizonytalanná vált. A láprét szomszédságában száraz gyepeket, legelőket fedezhetünk fel, amelyek faunája csak kevéssé ismert, de többek között előkerült a védett Lycaena thersamon, a Melitaea trivia, a Polyommatus coridon és a Brintesia circe. 12. Gólya-dűlő, Nyál-dűlő A Szeőke (2016) által a száraz élőhelyeken megtalált lepkefajok közül a legfontosabb a Pyrgus serratulae, a Pieris ergane és a Chazara briseis. A Gaja szakaszán került elő először a Zerynthia polyxena. Helyileg jelentős fajok a Cupido decolorata, a Pseudophilotes schiffermuelleri, a Glaucopsyche alexis, a Cyaniris semiargus, a Maculinea teleius, a Satyrium spini, a S. ilicis és a Hipparchia fagi. Staudinger István (DINP) hívta fel a figyelmemet a Nyúl-dűlő nedves gyepjeire, amely nemcsak a Maculinea teleius, hanem a M. nausithous lelőhelye is. Szerencsére a láprétek a lakott területtől távolabb helyezkednek el és a két faj magas egyedszámban, zavartalanul tenyészik, így itteni fennmaradásuk jelenleg nincs veszélyben. További élőhelyeik fellelhetők a Móri-árokban, a Gaja-patak és a Móri-víz mentén (saját megfigyelések). A Gólya-dűlő erdejében gyakori a Coenonympha arcania, ugyanitt néhány példány Satyrium pruni fajt is megfigyeltem 2017 májusában. A Nymphalis urticae utolsó példányát 1999 kora tavaszán a halastavak közelében találtam.
