Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 14. - Natura Somogyiensis 30. / Miscellanea 14. (Kaposvár, 2016)
Csicsek G.–Cseke D: Az erdőgazdálkodás aljnövényzetre gyakorolt hatásának vizsgálata a Bükkhát Erdőrezervátum védőzónájában
CsicsEK G. És Csere D.: Bükkhát Erdőrezervátum 9 végeznek, ezt évente több alkalommal történő kézi ápolás (kaszálás, csemete pótlás) követi. A lékek területe a Bükkháton nagy létszámban jelen lévő nagyvad (gímszarvas, őz, vaddisznó) állománytól vadkerítéssel (2 m magas, paneles szarvaskerítés) védett, így a vadkár jelentősen csökkenthető. Ezzel a gazdálkodási móddal az egykorú tölgyes erdőtömbök felújítása több évtizedre elnyújtható oly módon, hogy az megfeleljen a természetvédelem elvárásainak és az erdészet számára is biztosítsa a megfelelő hozamokat (O rtmann-Ajkai et al. 2014). Adatgyűjtés és adatelemzés A vizsgálathoz 10 db léket, és az ezek közelében található zárt erdőben 10 db kontroll helyszínt választottunk ki. A lékek kora a vizsgálat évében 3-5 év volt, így már egy stabilabb (nem a léknyitást követő 1 -2 évben jelen levő pionír) vegetációt vizsgálhattunk. A zárt erdőben található mintavételi pontok elhelyezésénél arra törekedtünk, hogy az a lékkel egy erdőtömbben, azonos korú és faállomány szerkezetű állományban legyen, valamint a lék hatásától (szegélyhatás) mentesüljön. A mintába bevont területek NATURA 2000 besorolású, védett státuszú, jellemzően 100 évnél idősebb erdőrészletek és a bennük található lékek. A vizsgálati terület egy tömbben található, és a Páprád községhez tartozó 37/A, 38/A, 39/A,D, valamint a 40/A,C,D erdőrészleteket foglalja magába (1. ábra). Az aljnövényzet felvételezéséhez mind a lékekben, mind a zárt erdőben 20x20 m-es (400m2) mintanégyzeteket jelöltünk ki, oly módon hogy az a területre reprezentatív legyen. A mintanégyzetekben cönológiai felvételt készítettünk, azaz feljegyeztük minden lágy és 50 cm alatti fásszárú faj %-os borítását, valamint a négyzetre vonatkoztatott összborítást. Az erdőben elhelyezett kvadrátok esetében az aljnövényzeti szinten kívül, a cseije és lomb- koronaszintet alkotó fajok %-os borítása is felmérésre került. A vizsgálatot 2016 július hónapban végeztük, határozásához Király határozóját használtuk (Király et al. 2009). Az adatfeldolgozás során a terepen gyűjtött adatokból csoporttömeget és csoportrészesedést számoltunk, majd az így kapott adatokhoz hozzárendeltük a Borhidi-féle szociális magatartás típusokat, ökológiai mutatókat valamint a cönológiai csoportokat (Borhidi 1993, Horváth et al. 1995). A térkép elkészítéséhez, az adatok feldolgozásához és statisztikai értékeléséhez a következő programokat használtuk: IBM SPSS Statistic v.23.0 (George & Mallery 2016), Microsoft Excel 2013 és ArcGIS10.2. Eredmények A lék és az erdő fajkészletének jellemzése Az zárt erdőben elhelyezett kvadrátokban összesen 66 fajt, a lékekben 105 fajt mutattunk ki. Összességében a 20 kvadrátban 125 faj jelenlétét mutattuk ki. Az átlagos fajszám lék kvadrátban: 45, erdőben 31 faj. A lék egyértelműen fajgazdagabb, az alkalmazott kétmintás t-teszt alapján a különbség szignifikáns (p < 0,001). A 125 feljegyzett fajból, 20 (16,0 %) csak az erdőben (pl.: Arum maculatum, Convallaria majális, Galium odoratum), 59 (47,2 %) csak a lékben fordult elő (pl.: Cirsium arvense, Eupatorium cannabinum, Tanacetum vulgaré), a közös (mindkét típusban előforduló) fajok száma 46 (36,8 %) (pl.: Lysimachia nummularia, Pulmonaria officinalis, Urtica dioica). Az aljnövényzet borítása a lékben közel 100%, míg az erdei kvadrátokban 75-80% körül alakul. A borítás alapján a lék leggyakoribb fajai a következők: Juncus effusus (24%), Kubus fruticosus agg. (16 %), Calamagristis epigeios (9%), Solidago gigantea (8%), Carex sylva- tica (7%), Rubus caesius (7%), Quercus robur (ültetett - 3%), Glechoma hederacea (3%),
