Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XII. - Natura Somogyiensis 27. (Kaposvár, 2015)
Józan Zs.: Alkalmi darázs (Hymenoptera: Aculeata) asztaltársaságok levéltetűvel fertőzött fákon
92 Natura Somogyiensis Anyag és módszer A gyűjtések 141 felvételi alkalommal 97 település területén történtek. Belső- Somogyban 37, Külső-Somogyban 24, a Zselicben 14 helyen gyűjtöttünk. A Bakony- vidéken 13 községben hálóztunk. A Balaton-felvidéken 5, a Déli-Bakonyban 4, a Keszthelyi-hegységben 4, és az Eszaki-Bakonyban 1 községet kerestünk fel. További 1 - 1 településen volt még alkalmunk gyűjteni a Mezőföldön, a Mecsekben, a Baranyaidombságon és a Marcal-medencében. Tíz Dráva menti településen gyűjtött példányok kvantitatív elemzését már közöltük (JÓZAN 1998). Ebben a publikációban a teljes anyag más szempontú feldolgozását végezzük el. Az előkerült fajok és példányok adatait 14 táblázatban foglaltuk össze. A Magyarországon kimutatott fajok számát a néhány éve megjelent fajjegyzék szerint vettük figyelembe (Józan 2011). Értékelés A gyűjtések során 221 Aculeata faj került elő. A méhfajokkal nem foglalkozunk. A darázscsaládok közül a legjelentősebb a Crabronidae 121 fajjal. A Chrysididae fajok száma 27, a Pompilidae fajoké 20, és a Vespidae fajoké pedig 15. A többi család fajszáma jelentéktelen. (1. táblázat). Az előkerült Vespidae fajok közül csak az Eumeninae alcsaládba tartozó 11 fajt foglaltuk táblázatba. A három Ancistrocerus faj kiemelkedő a fákat látogatók között. A leggyakoribb állat az A. gazella, ezt követően az A. acutus. A többi faj előfordulása elenyésző (4. táblázat). A Pompilidae fajok közül az Auplopus carbonarius és az Agenioideus sericeus került elő a legtöbb helyen. Az előbbi a gyűjtött fajok majdnem felét teszi ki. Nyolc hálózásban került elő az Agenioideus cinctellus, és öt-öt esetben sikerült megfogni az Auplopus rectus és a Caliadurgus fasciatellus fajokat. Ezek a fajok a leggyakoribbak a vályogfalakon, sárhabarcsos téglafalakon is. A többi faj túlnyomó többsége csak egy-egy hálózás alkalmával került elő. (3. táblázat). A Chrysididae fajok közt a Pseudomalus pusillus bizonyult a leggyakoribbnak, ezt követte a Trichrysis cyanea. A Pseudomalus auratus, Chrysis leachii, Chr. ignita és a Chr. grohmanni előfordulásainak száma között nincs jelentős különbség. Az Elampini tribusban a Holopyga-, Hedychrum-, és Hedychridium fajok előfordulása jelentéktelen, de az Omalus-, Pseudomalus- és Philoctetes fajoké nagyon számottevő. A Chrysidini tribus fajai (Chrysis, Trichrysis, Chrysidea) az Elampini fajoknál többször kerültek elő a gyűjtések során. (2. táblázat). Ezek a fajok is a már említett falazatokon repkedve keresik a gazdaállatok fészkeit. Érdemes megemlíteni, hogy az itt szintén nagyon gyakori két Eumeninae fajból csak az Antepipona orbitalis egy példányát, a Jucancistrocerus jucundus fajt pedig egyáltalán nem sikerült megfogni a mézharmatos fákon. A Sphecidae fajok közül csak három került elő, mindegyik a Sceliphroni tribusba tartozik. Ezek a fajok pókokat zsákmányolnak és agyagbölcsőiket épületek zugaiban, réseiben készítik el. A talajban fészkelő Sphecidae fajokat nem találtuk meg a mézharmatos fákon. (5. táblázat). A Crabronidae család fajszám és egyedszám tekintetében is a legjelentősebb taxon ebben az alkalmi asztalközösségekben. A hazánkban kimutatott fajok 41 százaléka került elő gyűjtéseink során. Az egyes alcsaládok között a legnépesebb a Crabroninae 60 fajjal. A Pemphredoninae alcsalád fajaiból 35 került elő. A többi alcsalád fajszáma jóval kisebb: Bembicinae 16, Philanthinae 5, Astatinae 4 és a Mellinae 1 faj. (13. táblázat). A
