Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XII. - Natura Somogyiensis 27. (Kaposvár, 2015)
Józan Zs.: Alkalmi darázs (Hymenoptera: Aculeata) asztaltársaságok levéltetűvel fertőzött fákon
Józan Zs.: Alkalmi darázs asztaltársaságok 93 legjelentősebb a Pemphredoninae alcsalád, itt a hazai fajok 62 százalékát találtuk meg. Ezt követi a Crabroninae alcsalád 47 százalékkal. Az Astastinae alcsalád 4 faja 28, a Philanthinae alcsalád 5 faja 19, mig a Bembecinae alcsalád 16 faja 27 százalékot képvisel. Az Astatinae fajok közül az Astata boops és az A. kashmirensis került elő legnagyobb számban, köztük a különbség elhanyagolható. Ezek a fajok poloskákat zsákmányolnak, így csak a mézharmatért keresik fel a levéltetves fákat. A Dunántúlon ritka, homokkedvelő Dryudella tricolor csak Siófokon, tetves Campsis radicans fajon (trombitafolyondár) került elő. A Bembicinae alcsalád leggyakoribb faja az Alysson spinosus. A kereken 250 példány túlnyomó része hársfákról került elő, a hímek száma jóval több a nőstényekénél. Az alcsalád összes többi fajának példányszáma alig haladja meg a 100- at. A ritka Alysson tricolor 12 alkalommal került elő szinte mindig egy-egy példányban. A fajok zöme kabócákat zsákmányol, a Nysson fajok pedig fészekparaziták. A vizsgált fákat a mézharmatért keresték fel. A Magyarországon kimutatott 11 Gotytes faj közül 5-öt találtuk meg. Példányszámuk nem számottevő, egyedül a G. laticinctus előfordulása haladta meg a 10 esetet. A Harpactus fajok csak színező elemként értékelhetők. A H. tumidus nagyon ritka faunaelemünk. Mindkét hazai Lestiphorus faj előkerült vizsálatunk során. Nálunk ritka állatok. (6. táblázat). A Philanthinae alcsalád fajainak előfordulása elhanyagolható jelentőségű. A Cerceris fajok talajban fészkelnek és bogarakat zsákmányolnak, a Philanthus triangulum pedig a háziméhet. A mézharmat csak az imágók energiaszükségletét biztosítja. (7. táblázat). A legfajgazdagabb a Crabroninae alcsalád. Az Oxybelini tribus fajai viszonylag kevés felvételben és alacsony egyedszámmal kerültek elő. A leggyakoribb az Oxybelus quatordecimnotatus. Három faj csak egy-egy példányban került elő (7. táblázat). Ezek a fajok legyeket zsákmányolnak. A mézharmatra tömegesen repülnek a legyek, többségük apró termetű. Az Oxybelus fajok tehát megtalálták az imágók táplálékát és a lárvák számára a zsákmányállatokat is. Az előkerült 40 Crabroninae faj a gyűjtések során megtalált Crabronidae fajok egyharmada. A Crabronini tribus a legjelentősebb. A Crossocerus fajok közül 17 fajt sikerült megtalálni, ez a hazánkban ismert fajok 64 százaléka. A C. podagricus a leggyakoribb, ezt 102 alkalommal gyűjtöttük kiemelkedő példányszámban, a megfogott Crossocerus fajok majdnem felét teszik ki (706 hím és nőstény). A C. elongatulus 355 példányban került elő, és 87 felvételben találtuk meg. Jelentős faj még a C. annulipes és a C. quadrimaculatus is, bár ezek ugyan 51 és 41 hálózási alkalommal kerültek elő, de a példányszámuk már nem érte el a százat. Meglepően sok helyen fogtuk a C. acanthophorus és a C. exiguus fajokat. Ezek a múlt század első felében még ritkának bizonyultak a kevés lelőhelyük alapján, sőt az előbbi még nem volt ismert Magyarország területén (Móczár 1959). További három fajt említhetünk még. A C megacephalus 7 helyen előkerült 10 példánya figyelemre méltó. A kifejezetten ritka fajok a C. palmipes és a C. walkeri. (8. táblázat). A Crossocerus fajoknál jóval nagyobb termetüek az Ectemnius fajok. A gyűjtött 10 faj a magyarországiak 52 százaléka. Sokkal kevesebb helyen és példányszámban kerültek elő, mint a Cossocerus fajok. Szintén legyeket zsákmányolnak lárváik számára. Fészkeiket korhadó fákban készítik el. Csak az E. cephalotes és az E. rugifer fajt találtuk meg tíznél több felvételi helyen. A két hazai Entomognathus faj közül csak a gyakori E. brevis került elő vizsgálataink során. A vártnál sokkal kevesebb helyen és példányban gyűjtöttük. Ugyanez mondható el a Lestica clypeata esetében is. Az ernyősök virágain mindkét faj számtalan helyen megtalálható. A hét Magyarországon ismert Lindenius fajból négyet fogtunk a levéltetves fákon. A Lindenius pygmaeus armatus került elő az összes faj közül a legtöbb hálózásban, 111 alkalommal gyűjtöttük, közel 2000 példányban. Ez a kerekítve 6200 gyűjtött Crabronidae példány majdnem egyharmada. A másik három Lindenius szereplése ehhez képest jelentéktelen. A két Rhopalum faj
