Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok X. - Natura Somogyiensis 25. (Kaposvár, 2014)
Herczeg R. - Horváth Gy.: Újabb adatok Nyugat-Külső-Somogy kisemlős faunájához
208 Natura Somogyiensis Eredmények és megvitatásuk A csapdázások során összesen 7 kisemlős faj jelenlétét regisztráltuk a vizsgált területeken (2. táblázat). A kimutatott kisemlősük közül egyedül a törpeegér (Micromys minutus) védett, azonban fontos megemlíteni a güzüegér (Mus spicilegus) jelenlétét is, amely az európai emlősfauna endemikus faja (Coroiu et al. 2008), Lanszki et al. (2010) vizsgálatában, amelyet a Koppány-mentén Somogyacsa és Szorosad között végeztek, szintén 7 kisemlős fajt detektáltak, azonban a fentebb említett két fajt nem mutatták ki. Helyettük a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus), valamint a mezei cickány (Crocidura leucodori) jelenlétét regisztrálták. Bagolyköpetekből további két fajt határoztak meg (Sorex araneus, Microtus agrestis) erről a területről, így Nyugat-Külső-, és Kelet-Külső-Somogy határvidékéről 11 kisemlős faj biztos előfordulásáról van információnk. 2. táblázat: A kimutatott fajok jelenlét-hiány adatai a vizsgált élőhelyek függvényében Faj/Élőhely la Ib le 2a 2b 2c 3a 3b 3c 4a 4b 4c Microtus arvalis ++ + ++ ++ + Microtus subterraneus+Apodemus agrárius + + + + + + + + + + * + Apodemus flavicollis + + + + + + + + + + + + Apodemus sylvaticus + + + + + +++ + Mus spicilegus + ++ +Micromys minutus++: jelenlét; hiány; Balatonlelle: 1 a-b-c; Zicsi-patak 2a-b-c; Koppány-patak 3a-b-c; Bonnya 4a-4-c Az RD modell alapján az átlagos detektálási valószínűség viszonylag alacsony volt (~ 30 %), amely eredmény arra utal, hogy még további fajok jelenlétét várhatjuk a vizsgált élőhelyeken (Lanszki et al. 2010). Ezzel szemben a becsült átlagos területfoglalási valószínűség magas volt (~97 %), amely nem meglepő, hiszen a csapdázás során minden területről valamilyen kisemlőst kimutattuk. Az RD modell külön-külön fajokra is megadta a becsléseket, ahol a kisemlősök detektálási valószínűségei különböztek (1. ábra). A legmagasabb értékkel, mintegy 80 %-al a pirók erdeiegér (Apodemus agrárius) volt jellemezhető. Ez a magas érték a faj széles ökológiai valenciájára utal. Három faj, a mezei pocok (Microtus arvalis), a sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis), valamint a közönséges erdeiegér (A. sylvaticus) detektálási valószínűségei 40-45 % körüli volt. A güzüegér (Mas spicilegus) fogási valószínűsége 18 %, míg a két legalacsonyabb értékkel rendelkező kisemlősé (M. minutus, M. subterraneus) 5, illetve 7 % körüli volt (1. ábra). A mintavételi területek vonatkozásában ez utóbbi három alacsonyabb érték a fajok kisméretű populációjára utal. A Mackenzie et al. (2006) által kidolgozott „multi-season” területfoglalási modellt bayesian statisztikai megközelítésben használtuk a becslések során (Kéry & Schaub 2012). A kimutatott fajok közül két kisemlős esetében (M. subterraneus, M. minutus) nem állt elegendő adat rendelkezésre a területfoglalási és a detektálási valószínűségek
