Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IX. - Natura Somogyiensis 24. (Kaposvár, 2014)
Ferincz Á. - Staszny Á. - Weiperth A. - Sütő Sz. - Soczó G. - Ács A. - Kováts N. - Paulovits G.: Adatok a Dél-Baéatoni berekterületek halfaunájához
Natura Somogyiensis 24 279-286 Kaposvár, 2014 Adatok a dél-balatoni berekterületek halfaunájához Ferincz Árpád1’5, Staszny Ádám2, Weiperth András3, Sütő Szandra1, Soczó Gábor4, Ács András1-5, Kováts Nóra1, Paulovits Gábor5 •Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, H-8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 2Szent István Egyetem, Halgazdálkodási Tanszék, H-2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. 3MTA ÖK Dunakutató Intézet, H-2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 4Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, H-9400. Sopron, Ady Endre u. 5. 5MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, H-8237 Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Ferincz, Á., Staszny, Á., Weiperth, A., Sütő, Sz., Soczó, G., Ács A., Kováts, N. & Paulovits, G.: Data to the fish fauna of the wetlands in the southern shore of Lake Balaton. Abstract: The wetlands (berek in Hungarian), situated in the southern shore area of Lake Balaton are the refugia of the former flora and fauna of the ancient bays of the lake. Although these areas are well-known and valuable as the habitats of waterbirds, their fish fauna is almost undiscovered. The fish assemblage of five wetlands (Nagyberek, Ordacsehi-berek, Lellei-berek, Brettyó and Őszödi-berek) have been examined between 2011 and 2013. Alltogether 15 fish species have been collected, from which 3 were protected. From the examined habitats Ordacsehi-berek could considered to be the most valuable in the aspect of nauture conservation, due to the stable population of mudminnow (Umbra krameri). Also imortant, that the abundance of non-indig- enous species, mainly the gibel carp (Carassius gibelio) are being high in all habitats. Keywords: Umbra krameri, non indigenous fish, disturbance Bevezetés A Balaton 1800-as évek közepén történő vízrendezését, szabályozását megelőző időszakban a jelen tanulmányban vizsgált területek öblözetekként a tó részét képezték. A Sió-zsilip 1864-es üzembehelyezése és az ezt követő vizszintcsökkentés után a tó partvonala jelentősen megváltozott. A Balaton által, a déli part mentén természetes úton kialakított turzásgát mögötti, alacsony fekvésű területek a későbbiekben is csak részben, a további lecsapolási munkák (csatornarendszerek és szivattyúházak építése) hatására kerültek szárazra (Dövényi 2010). A megmaradt vizes élőhelyek (berkek) és az ezeket behálózó csatornarendszer tette lehetővé, hogy eredeti flórájuk és faunájuk egy része fennmaradjon. Ez a refugium jelleg teszi ezeket a vizes élőhelyeket a mai napig természetvédelmi szempontból különlegessé és értékessé. A természeti értékek közül kiemelkedő az endemikus lápi póc (Umbra krameri (Walbaum, 1792)), mivel a hazai állomány legjelentősebb része valószínűleg a Balaton-vizgyűjtőn él (Bíró és Paulovits 1995, Weiperth et al. 2008). Az általunk vizsgált területek általában véve, halfaunisztikai szempontból nem kellően feltártak. Ez annak ismeretében meglepő, hogy a vízgyűjtőn 2006-óta intenzív halbiológiai kutatások folynak (pl.: Sály et al. 2011, Takács et al. 2011). A Somogy megye
