Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IX. - Natura Somogyiensis 24. (Kaposvár, 2014)
Ferincz Á. - Staszny Á. - Weiperth A. - Sütő Sz. - Soczó G. - Ács A. - Kováts N. - Paulovits G.: Adatok a Dél-Baéatoni berekterületek halfaunájához
280 Natura Somogyiensis faunáját bemutató összefoglaló mű, habár adatokat - valószínűleg ezek hiányában - nem közöl, de halakra vonatkozó tanulmánya (Majer és Bíró 2001) a dél-balatoni berkeket az eddig feltáratlan, potenciálisan értékes faunával rendelkező területként említi. Az Ordacsehi-berekre vonatkozóan nem standardizált felméréseken alapuló halfau- nisztikai adatokat közöl több kutatási jelentés is (Ferincz 2005; 2006), amelyek összesen 6 faj, közülük a védett kurta baing (Leucaspius delineatus Heckel, 1843) előfordulását jelzik. Annak ellenére, hogy ezen tanulmányok módszertanilag nem egységesek, hiánypótló jellegük miatt figyelembe kell őket venni. A területről adatokat közöl Harka és Sallai (2004) munkája is, többek között a lápi póc előfordulását is megerősíti. A Nagyberekre, különös tekintettel a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Területre vonatkozóan adatokat találunk a már korábban hivatkozott jelentésekben (Ferincz 2005, 2006), valamint egy a Balaton-vízgyüjtő ezüstkárász állományait vizsgáló munkában (Ferincz et al. 2010), ill. egy a réti csík (Misgurnus fossilis L., 1758) jelenlétét igazoló rövid közleményben (Ferincz et al. 2013). A terület halfaunájára vonatkozó számos további adat jelentős része, mint pl. Nagy és Pusker (2011) munkája nem tekinthető relevánsnak, hiszen saját adatokat nem közölnek, csupán egy-egy korábbi ismeretterjesztő műből idézik az egykori, mára letűnt fajgazdagságot. A Lellei-berekre ill. az Őszödi-berekre vonatkozó ismereteink még a fentieknél is korlátozottabbak, ezen területekről jelenleg nincs írott szakanyag. A berkek halfaunájához képest a vizsgálati területeken keresztül folyó, a Balatonba torkolló kisvízfolyások (Jamai-patak; Tetves-patak, Büdösgáti-víz, Koroknai-vízfolyás) jól feltártnak mondhatók (összefoglalja: Takács et al. 2011). Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ezek a vizek csak árvizes időszakokban és csak rövid ideig vannak kapcsolatban a berekterületekkel, így halfaunájuk meglehetősen eltérő lehet. Jelen tanulmány célja a faunisztikai adatközlésen túl elsősorban az, hogy rávilágítson a természetvédelmi szempontból nemzetközileg is jelentős (Ramsari-terület) dél-balatoni berkek halállományának sérülékenységére, problémáira. Anyag és módszer Mintavételi helyek A mintavételek helyét a Balaton-vízgyűjtőn az 1. ábrán mutatjuk be. Nagyberek A Nagybereki Fehér-víz Természetvédelmi Területen kijelölt mintavételi helyen 2011 tavaszán halásztunk először. Ezután a területről a vizet elengedték, így a következő halászatra csak 2012 tavaszán, majd nyarán kerülhetettt sor. 2012 őszére a mintavételi hely ismét kiszáradt. A 2013-as évben szezononként (április/május, július, október) halásztunk. A mintavételi hely a Nekotai lecsapoló zsilipnél (N46°39,313 E17°30,170) van. Ordacsehi-berek A területen egy állandó mintavételi helyet jelöltünk ki, egy mélyebb vizű dús makrovegetációjú kubikgödröt (N46°44,816 E17°36,328), amelyet 2012 és 2013 során is két alkalommal, nyáron és ősszel mintáztunk. Ezen kívül 2013 nyarán és őszén mintát vettünk 3 további helyszínen is: két kubikgödörből (N46°45,842 E17°37,258 és 46°44,968 E17°35,980) valamint az Ordacsehi csatornából (N46°45,784 E17°37,255) is.
