Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VIII. - Natura Somogyiensis 23. (Kaposvár, 2013)
Kevey B. - Toldi M.: A Zákányi-dombok égeres mocsárerdei (Angelico sylvestri-Alnetum glutinosae Borhidi in Borhidi & Kevey 1996)
38 Natura Somogyiensis Anyag és módszer Kutatási terület jellemzése A Zákányi-dombok kistáj nagyrészt löszből és homokos löszből épül fel, amely a patak menti völgyeket is beborítja. Tipikus égeres mocsárerdők (Angelico sylvestri- Alnetum glutinosae) csak az ún. „Visszafolyó-patak” mentén találhatók Őrtilos falutól a Belezna vasútmegállóig, mintegy 8 km-nyi hosszúságban és 142-172 m tengerszint feletti magasság mellett. Esztétikai szempontból igen tetszetős állományai sokfelé követik a patak medrét, s néhol a mellékvölgyekbe (pl. „Madár-árok”) is behatolnak. A tipikusabb állományok általában nem közvetlen a patak partján találhatók, hanem a pataktól több méter távolságra levő „horpadásokban”, ahol a mélyebb rétegekből felszínre szivárgó talajvíz félig pangóvizes élőhelyet hoz létre. Öntéstalajuk ennek megfelelően kissé tőzegesedő, amely átmenetet képez az égerlápok erősen tőzeges talaja felé. A flóra- és vegetáció-kutatás történetét (vö. Károlyi 1949, Károlyi & Pócs 1948-1954, 1957, 1964, 1968, 1969, 1970; Károlyi et al. 1971, 1972, 1974, Balogh et al. 1975, Kovács J. A. 2005 stb.) részletesen (vö. Kevey 2008b) ismertette. Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957, Braun-Blanquet 1964) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az „NS” számítógépes programcsomaggal (Kevey & Hirmann 2002) történt. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszerét korábban Kevey (2008a) közölte. A SYN-TAX 2000 program (Podani 2001) segítségével bináris cluster analízist (Method: Group average; Coefficient: Baroni-Urbani & Buser) és ordinációt végeztünk (Method: Principal coordinates analysis; Coefficient: Baroni-Urbani & Buser). A fajok esetében Király (2009), a társulásoknál pedig Borhidi & Kevey (1996), Borhidi (2003), ill. Kevey (2008a) nómenklatúráját követjük. A társulásiam és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992, Mucina et al. 1993, Borhidi 2003, Kevey 2006, 2008a) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vö. Borhidi 1993, 1995, Horváth F. et al. 1995, Kevey ined.). Eredmények Fiziognómia A vizsgált égeres mocsárerdők felső lombkoronaszintje - az állomány korától függően - 18-25 m magas, nyílt (10-50%), vagy többé-kevésbé zárt (60-80%). Állandó (KV) és egyben tömeges (A-D 3-5) faja az Alnus glutinosa. Mellette csak a Salix alba és a Salix fragilis játszik viszonylag jelentősebb szerepet. Az alsó lombkoronaszint igen változó. Magassága 10-18 m, borítása pedig 5-80 %. Állandó (K V) és gyakran tömeges (A-D 3-4) fája itt is az Alnus glutinosa. Jelentősebb egyéb fajai a Padus avium és a Salix fragilis, a ritka Alnus incana és Ulmus laevis, valamint néhány lián faj (Echynocystis
