Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.1. Vörös róka
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 85 mapocok, vízipocok, mókus és nagy pele is. Cickányfélék, valamint a mezőgazdasági növénykultúrákhoz kötődő mezei pocok igen ritkán szerepeltek az étrendjében. A területen ritkán előforduló mezei nyúl a róka táplálékában télen nem, a többi időszakban 0,5% alatti fogyasztott biomassza részesedéssel szerepelt. Kistestű menyétféle (Mustela sp.) a róka tavaszi és nyári étrendjében (27. melléklet), feltételezhetően zsákmányolásból eredően fordult elő. A nagyvad fajok között legfontosabb a vaddisznó volt, amit dögből vehetett fel. Fogyasztásának aránya téltől őszig fokozatosan csökkent. Kiugróan nagyarányú (B%: 41%) nagyvadfogyasztást (dögevést) az 1999/2000-es év telén tapasztaltunk. A Tájvédelmi Körzetben élő róka háziállat fogyasztása ritkaságnak számított. A vizsgálat négy éve alatt két-két alkalommal fordult elő kutya, illetve házi macska a táplálékban. A kutya esetében feltételezhető a dögfogyasztás (lelőtt kóbor állatból), a macska esetében viszont a predáció sem zárható ki. A madártáplálékban a fácán részesedése volt számottevő (B%: 1 -6%). A halastavakat övező nádasok, bokorfiizes élőhelyek kedvező feltételeket biztosítottak a különböző vízimadarak számára, melyek a róka táplálékában is szerepeltek. így például az étrendjében előfordult vízityúk, szárcsa, réce, vöcsök és nagykócsag is. A hüllők, a kétéltűek és a halak nem töltöttek be fontos szerepet a róka táplálkozásában, bár több fajból is fogyasztott, így például mocsári teknős tojásait, vízisiklót, gyíkokat, békákat és különböző halakat. A gerinctelenek tavasztól őszig igen gyakran és nagy fajgazdagsággal szerepeltek a táplálékban, a számított biomassza részesedésük alacsony szinten mozgott. Közülük leggyakrabban futóbogarakat evett a róka. A növényi táplálékban télen a szórókról, vadetetőkről származó kukorica, tavasszal a vadon termő cseresznye, nyáron a vadkörte és a szeder, és ősszel a vadkörte volt a legjelentősebb (27. melléklet). A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő róka táplálékában 66 különböző állat és 15 növényi táplálék taxon fordult elő a vizsgált időszakban. Évszakos és évek közötti különbségek A róka táplálék-összetétele loglineáris elemzéssel jelentős évszakos eltéréseket mutatott (27. és 28. melléklet). Rágcsálókat leggyakrabban télen és ősszel, kevésbé gyakran nyáron fogyasztott (27. melléklet, 9. ábra). Az erdei pocok és az erdeiegerek előfordulása a táplálékban nem tért el lényegesen az évszakok között (28. melléklet). Biomassza számítás szerint (B%), a kisemlősök fogyasztása télen, tavasszal és ősszel is 60% felett 100% S' e. 80% o ■t t N 60% cr. >o 40% *E. H 20% 0% Tél TavNyárŐsz Tél TavNyárŐsz Tél TavNyárŐsz Tél TavNyárŐsz Tél Q Növények El Egyéb állatok H Madarak ■ Nagyvad □ Kisemlősök 1997 1998 1999 2000 2001 n 26 25 16 46 20 42 67 85 80 45 84 78 81 99 92 37 87 8. ábra: A vörös róka évszakonkénti táplálék-összetételének alakulása a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben (adatok: Lanszki et al. 2007) Megjegyzés: B% - fogyasztott táplálék biomassza számítás szerinti százalékos részesedése, n - hullatékszám.
