Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.1. Vörös róka
86 Natura Somogyiensis Relatív előfordulási gyakoriság (E%) Biomassza számítás szerinti részesedés (B%) H Növények □ Gerinctelenek 0 Egyéb gerincesek B Madarak ■ Nagyvad □ Kisemlősök 9. ábra: A vörös róka összevont évszakos táplálék-összetétele a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben (adatok: Lanszki et al. 2007) Megjegyzés: 1996-2001, n= 294, 211, 259 és 246 hullaték az évszakok sorrendjében. alakult, csak nyáron csökkent 50% alá (9. ábra). Évszaktól függően eltért a nagyvad tetemek, a madarak, a gerinctelenek és a növények fogyasztása is. Gerincteleneket tavasztól őszig gyakran, de kis mennyiségi arányban, növényeket (főként gyümölcsöket és kukoricát) nyáron és ősszel gyakran és számottevő mennyiségi részesedéssel fogyasztott. Madarak téltől nyárig, nagyvad tetemek télen és tavasszal voltak jelentősebb táplálékai a rókának (27. melléklet, 9. ábra). A táplálék-összetétel nemcsak az évszaktól, hanem az évtől is jelentősen függött (28. melléklet). A róka táplálékában az erdei pocok előfordulása csökkent a sűrűségének csökkenésével (28. melléklet, további részletek a ragadozó-zsákmány kapcsolatoknál találhatók). A szignifikáns évszak x év interakció azt jelzi, hogy a róka tápláléka az egyes évek évszakaiban különbözött (28. melléklet). Az erdei pocok előfordulása gyakoribb volt az első két év nyarán és őszén (magas pocok sűrűségnél), míg a második két évben (alacsony pocok sűrűségnél) a róka nagyobb arányban vadászott erdei pocokra télen és tavasszal. Az erdeiegerek fogyasztási gyakorisága ezzel ellenkező tendenciát mutatott. Ezeket a róka leggyakrabban 1999-ben, legritkábban 1997-ben zsákmányolta. Az összesített kisemlős fogyasztás viszonylag stabil volt az évek között (28. melléklet). Legtöbb kisemlőst 1997 és 1998 őszén és telén, legkevesebbet 1999 és 2000 telén és tavaszán fogyasztott a róka. Tetemek, madarak és egyéb gerincesek (halak, kétéltűek és hüllők) az egyes években hasonló gyakorisággal szerepeltek a hullatékokban. Gerincteleneket a róka gyakrabban evett 1997-ben és 1998-ban, mint a következő években. A gerinctelenek fogyasztási gyakorisága 1998-ban és 1999-ben nyáron csökkent és télen nőtt, míg 1997-ben és 2000-ben ezzel ellenkező irányban változott. Növényeket gyakrabban fogyasztott 1999-ben és 2000-ben, mint az első két vizsgált évben. Az év x évszak interakció azt jelzi, hogy a különbségek mértéke változott az évek és az évszakok között. Azokban az években, amikor a növényfogyasztás alacsony volt (1997 és 1998), ennek a táplálék típusnak a fogyasztása gyakoribb volt ősszel, míg amikor nagyobb arányú volt a növényfogyasztás (1999 és 2000), a növények gyakrabban szerepeltek a nyári táplálékban. Az egész évben elsődlegesen fontos kisemlősök (főként rágcsálókból álló csoport) mellett, alacsony rágcsáló sűrűségek esetén, a róka más táplálékféleségekkel egészítette ki a táplálékát. Nyáron és ősszel a növekvő kisemlős fogyasztás mellett csökkent a nővé-
