Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.4. Kisemlősök elevenfogó csapdázása és a fogott állatok csoportosítása
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 73 ricatáblán), valamint 50 csapdát vonalban, egy kb. 10 méter széles cserjesorban helyeztünk el. Az egymástól 10 méter távolságban elhelyezett csapdák helyét cövekekkel jelöltük meg. A csapdák helye a mezőgazdasági művelés alatt álló terület kivételével állandó volt a vizsgálati időszakban. Csaléteknek diót, kukoricát és szalonnát használtunk. A csapdák ellenőrzése korareggeli (6.00) és késődélutáni kezdéssel (17.00-18.00, a területen folyó vadászat miatt a teljes sötétedés előtti befejezéssel) történt. A kihelyezett csapdák számát és a mintavételi időt tekintve 12348 csapdaéjszaka adatával számoltunk. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben 1998 áprilisa és 2001 februárja között OTKA program keretében elevenfogó csapdázással mértük fel a kisemlős készletet (Lanszki et al. 2007). A mintavétel évszakonként két, vagy három időszakban, összesen 26 periódusban zajlott. Periódusonként négy éjszakára helyeztük ki az elevenfogó csapdákat. Egyedi jelölést és CMR módszert alkalmaztunk. A mintavételt egy 10xl0-es kvadrátban gyertyános tölgyesben és egy 7x7-es minta kvadrátban erdei fenyővel elegyes tölgyesben végeztük összesen 149 db csapdával. A csapdaéjszakák összesített száma 15496 volt. A kvadrát rácspontjait 10 méterenként, számozott lécekkel jelöltük ki az első mintavételi időszak előtt, és adott számozású csapdát a továbbiakban mindig a saját rácspontjához helyeztünk. Hagyományos üvegajtós, facsapdát (mérete 180x70x70 mm) alkalmaztunk. Csaléteknek diót, kukoricát és szalonnát használtunk. A csapdákat korareggel (6.00) és este (20.00, ill. sötétedés után), már a kihelyezés estéjén is ellenőriztük. A kisemlősök csapdázásos mintavételezésére a Dráva folyó természeti értékeinek monitorozási programjának részét képező Lankád erdő fokozottan védett területrészén, síkvidéki égerligetben 1 hektáros szegélyzónával határolt erdőtagot választottunk ki. Mellette körülbelül 2 hektár tarvágásos terület volt 2000 őszén, majd ezt 2001-ben újratelepítették. A kisemlősök befogásához fából, illetve műanyagból készült élvefogó csapdákat használtunk és a CMR módszert alkalmaztunk. 2000 szeptemberében és októberében (összevont őszi időszak), 2001 júliusában és augusztusában (összevont nyári időszak), valamint szeptemberében (őszi időszak) llxll-es csapdahálóval, kvadrát módszerrel csapdáztunk. A csapdákat 10 m-re helyeztük el egymástól. Csalétekként szalonnát, valamint ánizskivonattal és növényi olajjal kevert gabona magvakat használtunk. Az öt éjszakára kihelyezett csapdákat naponta kétszer ellenőriztük (7.00 és 20.00 órai kezdettel), így periódusonként kilenc ellenőrzésünk volt. A kihelyezett csapdák számát és a mintavételi időt tekintve a két vizsgálati évben összesen 3025 csapdaéjszaka adatával számoltunk. Fehérvízen, a lápvidék egyes területrészeinek kisemlős állományát 2002 augusztusában, négy éjszakás periódusban mértük fel (Lanszki 2004,2005). A korábban ismertetett fa dobozcsapdákat, egyedi jelölést, CMR technikát és csalétket alkalmaztuk. Az ellenőrzést korareggel és este végeztük. Három élőhelyen csapdáztunk. A vizsgált magassás- réten 7x7-es csapda kvadrátban összesen 49 db kisemlős csapdát helyeztünk el. A nehezen átjárható, kvadrát kialakítására kevésbé alkalmas fűzlápon vonalban 50 db csapdát raktunk ki. Ez a vonal a fuzláp szélén nyár ligetet és Solidago által gyomosított területet is érintett. A fűzláppal érintkező égerlápon 10 m-es soronkénti távolsággal, három sorban helyeztünk el 50 db csapdát. A csapdák közötti távolság minden esetben 10 m volt. A befogott kisemlősök egyedi jelölése kódrendszer alkalmazásával, a rágcsálóknál korábban elterjedten alkalmazott első lábujjperc levágással történt (Begon 1979). Napjainkban kevésbé tartós, de állatkímélőbb egyedi jelölésre alkalmas megoldásokat (pl. fülklipsz, szőmyírás) szokás alkalmazni. A csapdázások során feljegyeztük a számításainkban szereplő fontosabb adatokat, így az állat faját és tömegét, továbbá a monitorozásban fontos további (ivar, kor, reprodukciós állapot) adatokat is (Horváth 1999), majd
