Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.5. Statisztikai értékelés
74 Natura Somogyiensis az állatokat a befogás helyszínén szabadon engedtük. A felmérésekkel kapcsolatos munkákat a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, mint illetékes hatóság engedélyezte. A fogás-jelölés-visszafogás adatok alapján számítottuk ki a legkisebb ismert egyed- számot (Petrusewicz és Andrzejewski 1962, Krebs 1966, Horváth 2008; rövidítése: MNA), amely tartalmazza 1) az új befogott, 2) a visszafogott, valamint 3) a területen jelen levő, de korábbi és későbbi időszakban megfogott egyedek összesített számát. A kisemlősök egységnyi területre jutó mennyiségét a rétegzett mintavétel szabályainak megfelelően (pl. Demeter és Kovács 1991) számítottuk ki. Ehhez felhasználtuk az egyes élőhely típusok aktuális évben jellemző területi arányait és az összegzett csapdá- zási (egyedi tömeg és MNA) adatokat. Ezek alapján számítottuk ki az adott területre és időszakra vonatkozó kisemlős biomassza (kg/km2, vagy kg/ha) értékeket. A négy (a Lankóci erdőben öt) éjszakás csapdázási adatokból számoltuk ki az előforduló kisemlős csoportok gyakorisági és biomassza eloszlásait. Évszakon belüli több periódusban végzett felmérések esetén (Boronka-melléki TK, Lankóci erdő) az időszakok adatait átlagoltuk. A csapdázással felmért kisemlős forrás biomassza adatait használtuk fel a szárazföldi ragadozók kisemlős-preferenciájának számításakor. Ehhez egyes rokon (egy nemzetségbe, vagy családba tartozó) kisemlős fajok adatait összevontuk. Ezt a csoportba sorolást az indokolta, hogy a ragadozók ürülékében található csontmaradványok, vagy szőrszálak nem alkalmasak minden esetben a préda fajszintű elkülönítésére. A preferenciaszámításhoz a kisemlős fajokat az alábbi csoportokba soroltuk:- Microtus faj-együttes (vagy Microtus sp.) elnevezés alatt szerepel a mezei pocok (M arvalis), a csalitjáró pocok (M. agrestis) és a földi pocok (M. subterraneus).- erdei pocok (CJethrionomys glareolus, újabban: Myodes glareolus),- erdeiegér faj-együttes (vagy Apodemus sp.) elnevezés alatt szerepel a vizsgált területeken csapdázással kimutatott sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis), közönséges erdeiegér (A. sylvaticus) és pirók erdeiegér (A. agrárius),- törpeegér (Micromys minutus),- güzüegér (Mus spicilegus) és- cickányfélék (Soricidae). 4.5. Statisztikai értékelés A könyv alapját képező eredeti közleményeinket részekre bontottam, majd az egyes fajokat, ragadozó közösségeket és fajok közötti kapcsolatokat részletező fejezetekben az összetartozó részeket - lehetőség szerint egységesen - összeillesztettem. Amikor csak lehetett az eredeti lektorált közleményekben szereplő statisztikai eljárásokat és azok eredményeit közlöm. Az egyes ragadozók táplálkozási sajátosságainak összehasonlítása (az eredmények szintetizálása) érdekében azonban elkerülhetetlen volt új számítások végzése. Szükségszerű kiegészítésekre elsősorban a fajon belüli (évszakos és évek közötti) és a területtől (és élőhely típustól) függő táplálkozási sajátosságok értékelésekor került sor. Az összes hazai faj táplálkozási szokásainak együttes vizsgálatakor egységes szempontok szerinti besorolások alapján végeztem az értékelést. Táplálkozási niche-szélesség és niche-átfedés számítás A táplálkozási niche-szélességet (B index) Levins (1968) képlettel számítottuk: B=l/IPi2,
