Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.4. Kisemlősök elevenfogó csapdázása és a fogott állatok csoportosítása
72 Natura Somogyiensis g feletti kategóriát tovább finomítottuk: 301-1000 g és >1000 g tömegkategóriákat alakítottunk ki. A házi táplálék (pl. kutya/macska táp) és a kistestű fajoknál kétséget kizáróan dögként felvett csülkös háziállatok és nagyvadfajok, Rozenzweig (1966) értékeléséhez hasonlóan, nem szerepelnek ebben a besorolásban. Élőhely zóna A ragadozók által elfogyasztott zsákmány fajokat a mindennapi aktivitásuk során legjellemzőbb élőhely zónájuk alapján Gittleman (1985) ragadozó emlős fajokra kidolgozott szempontrendszerét követve az alábbi kategóriák egyikébe soroltuk: 1: talajszinten élő, valamint főként talaj szinten élők és alkalmanként cserjéken és fákon is (lombkorona szinten) előforduló fajok, 2: cserjéken és fákon, valamint főként cserjéken és fákon, de alkalmanként talaj szinten is előforduló fajok, és 3: vízi (akvatikus) és vizes élőhelyhez szorosan kötődő fajok. Élőhely típus A ragadozók által elfogyasztott zsákmány fajok élőhely típusa (élőhelyi kötődése) szerinti csoportosítása (rádiótelemetriás vizsgálat hiányában, amikor a zsákmányállatok aktuális helye a ragadozóval fennálló kapcsolatban megállapítható lenne) az alábbiak szerint történt: 1: jellemzően nyílt területhez kötődő fajok, 2: jellemzően fedett területhez (erdőhöz, cserjéshez) kötődő fajok, és 3: élőhely generalista, vagy vegyes előfordulású (nyílt és fedett élőhelyeken egyaránt előforduló) fajok. Nyílt területhez kötődik például a mezei pocok (a Microtus fajok), a güzüegér (Mus spicilegus), a törpeegér (Micromys minutus), erdősült területhez kötődik például az erdei pocok, a pelefélék (Gliridae), és élőhely generalisták például az erdei egerek (Apodemus fajok), a mezei nyúl, a nagyvad fajok, és a legtöbb gerinctelen faj. Emberi környezethez való kötődés Az emberi környezethez való kötődés alapján a táplálékállat fajok besorolása az alábbiak szerint történt: 1: jellemzően vadon élő, 2: házi-, illetve jellemzően emberi környezethez kötődő és 3: vegyes kötődésű (vadon és települési környezetben egyaránt előforduló) fajok. Az egyes fajok besorolásai az alábbi munkákban találhatók: Lanszki (2002, 2003), Lanszki et al. (2006, 2007, 2009). 4.4. Kisemlősök elevenfogó csapdázása és a fogott állatok csoportosítása Kétújfalu körzetében a talaj szinten élő kisemlős állományt 2001 októberétől 2004 októberéig terjedő időszakban, évszakonként egy-egy alkalommal, egyedi jelölés alkalmazásával, fogás-jelölés-visszafogás (Krebs 1989, Demeter és Kovács 1991; rövidítése: CMR) alkalmazásával mértük fel (Lanszki et al. 2006). A kisemlős csapdázás az aranysakál lehetséges vadgazdálkodási hatásainak vizsgálata érdekében zajló program részét képezte. A négy éjszakás periódusokban, összesen 13 évszakban végzett felmérés során hagyományos 180x70x70 mm-es üvegajtós facsapdákat alkalmaztunk. Egyidejűleg összesen 199-299 élvefogó csapdát helyeztünk ki a területen jellemző négy fő élőhely típusban. Egy 10xl0-es hálózatú kvadrátot (n=100 csapda) parlagföldön, egy 7x7-es kvadrátot (n=49 csapda) erdőben, egy 5x20-as kvadrátot (n=100 csapda) tavasztól őszig mezőgazdasági művelés alatt álló területen (tavasszal gabonában, nyáron és ősszel kuko
