Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.2. Mintafeldolgozás
70 Natura Somogyiensis állag alapján elkülönülő részeiből külön-külön is) legalább 4-5 fedőszőrt gyűjtöttünk ki fóliahegesztővel előkészített nejlon csík zsebeibe, és feliratoztuk. A szőrmintákat ezután tárgylemezre, vékony rétegben kent 5 %-os meleg zselatin-oldatra helyeztük. A zselatin megszáradása után a szőrszálakat lehúzva, 300-400 x-os nagyítású fénymikroszkóp alatt vizsgáltuk a lenyomaton a szőrszál kutikula mintázatát. A határozáshoz szőrhatározó atlaszokat (Day 1966, Debrot et al. 1982, Teerink 1991) alkalmaztunk. A madaraknál toll és koponyacsontok (Brown et al. 1993), a hüllőknél szarupikkelyek és csontok (Dely 1983), a kétéltűeknél csontok (Paunovic 1990), a halaknál pikkely, garatfog és koponyacsontok (Berinkey 1966, Pintér 1989, Kemenes 1993, Knollseisen 1996), a gerincteleneknél kitinváz (pl. Móczár 1969) alapján történt a határozás. A határozás szükség esetén sztereo mikroszkóp alatt történt. Az egyes taxonok határozásához a szőr, csont, toll, pikkely és növénymag referencia anyagainkat is felhasználtuk. A legkisebb ismert táplálékelem számot (Carss és Nelson 1998) a hullatékban talált, határozásra alkalmas azonos csontok száma alapján adtuk meg. Például a kisemlősök olyan páros csontokkal (pl. állkapocs csont) is rendelkeznek, melyeket párba állítva a hullatékban található minimális táplálékelem számot pontosabban tudtuk megállapítani. A borz hullatékokban előforduló földigiliszták kimutatása, és az elfogyasztott táplálékon belül a földigiliszta biomassza részesedésének kiszámítása érdekében a tűserték mikroszkópos vizsgálatát, és a kapcsolódó speciális számítást Kruuk. és Parish (1981), valamint J^drzejewska és J^drzejewskj (1998) útmutatása alapján végeztük. Ennek érdekében még átmosás előtt lemértük a kiszárított hullaték súlyát, majd a hullatékból 0,10 g mennyiségű mintát vettünk ki és azt meleg zselatin oldattal kent tárgylemez(ek) re szórtuk vékony rétegben. Száradás után mikroszkóp alatt megszámláltuk a földigiliszták (tü)sertéit. A tűserték sárgás, vagy barnás színű, hosszúkás, üvegszerű, mindkét végükön elhegyesedő, kissé ívelt képződmények. Az átlagosan 2,5 g tömegű földigilisztánként 1000 sertét számoltunk (J^drzejewska és J^drzejewski 1998). A borz hullaték (eredeti) száraz súlya és szitán átmosott, majd kiszárított maradványok súlya közötti különbség képezte a földigiliszta fogyasztott biomassza részesedésének számítási alapját. A mérési és határozási adatokat jegyzőkönyvben rögzítettük. Gyomortartalom vizsgálat A vizsgált gyomrok az Országos Emlős Ragadozó Monitoring Programból származtak. A boncolás során a gyomrokat a hasüregből kivettük és a pylorus-nál és a duodenum- nál elkötöttük, továbbá a rectum-ot külön gyűjtöttük, majd a mintákat feldolgozásig fagyasztva tároltuk (Heltai és Lanszki 2003). Vizsgálat előtt a gyomrokat kb. fél-háromnegyed óra alatt, teremhőmérsékleten olvasztottuk fel. A gyomor falát eltávolítottuk. A gyomortartalom ilyen módon nem folyik szét, könnyen, teljes mértékben kiemelhető. A gyomortartalmat fém csipesz segítségével kezdtük szétbontani. Teljes tartalmát és az egyes táplálékelemek súlyát elektronikus mérlegen 0,1 g pontossággal mértük, a mérési és határozási adatokat jegyzőkönyvben rögzítettük. A gyomorban az esetek többségében nagyon jól elkülöníthetők az egyedek, tehát a minimális egyedszám egyben a valós egyedszámot jelenti. A kisemlősök többségét küllemi bélyegek és a fent említett határozókulcsok segítségével a szétbontás közben határoztuk meg. Amennyiben koponyacsontokat, vagy egyéb határozásra alkalmas testtájat nem tudtunk elkülöníteni a gyomorban, vagy a végbéltartalomban, akkor fedőszőr mintát vettünk, azt 70%-os etanolban megtisztítottuk és nejlon csíkban tároltuk a későbbi mikroszkópos vizsgálatig. A hullaték vizsgálatnál részletezett határozóatlaszok és referencia anyag segítségével végeztük el az egyéb táplálékelemek határozását. A gyomrok egy része üres volt, ezért vizsgáltuk a rectum-bó\ származó bélsár minta összetételét is. Mennyiségi összetételt nem számítottunk, részben a „kevert” mintákból adódó hiba lehetősége miatt, részben mert az egyes gyomrok tartalmának emésztettsége nagyban eltért.
