Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
62 Natura Somogyiensis szók mérték. Irodalmi adatok alapján, a fácánt átlagosan 1 kg-mal (Faragó 2002), a mezei nyulat 3,8 kg-mal (Széky 1973) számoltuk. A táplálékvizsgálatban szereplő területen 2000 és 2004 között legalább három sakálcsoport jelenlétét mutattuk ki (Lanszki et al. 2007) részben a spontán üvöltések számlálásával, részben akusztikus felmérések alapján (Giannatos et al. 2005). Az egységnyi gyűjtőútra jutó hullaték számon alapuló relatív sűrűségindex (hullaték index, Kamler et al. 2003) a sakál esetében átlagosan 1,0±0,20 hullaték/km úthossz (±SE), a róka esetében 1,1 ±0,19 hullaték/km úthossz volt, továbbá a róka minimum sűrűsége terítékadatok alapján 2,4±0,65 egyed/km2, kotorékszámlálás (lakott kotorék x 2 egyed) alapján számított sűrűsége 2,8±0,36 egyed/km2 volt (Lanszki et al. 2006). A borz relatív hullaték sűrűsége 0,20±0,051 hullaték/km, a kotorék sűrűsége 0,33±0,090 lakott kotorék/km2 volt (Lanszki és Heltai 2011). A nyest és a nyuszt hullaték mintáinak terepi makroszkópos (méret, forma, szag, és körülötte talált lábnyom alapján való) elkülönítése nem lehetséges, ezért a területen jelen levő nyuszttól és nyesttől származó hullaték mintákat Martes taxon, ill. sp. név alatt összevontuk. A Martes taxon relatív hullaték sűrűsége 0,62±0,089 hullaték/km úthossz volt. A területen további ragadozó emlősök is jelen voltak, így a menyét, a vidra és a vadmacska. A vizsgált időszakban kóbor kutyák a szigorú vadászati kontroll és a környező falvak nagy távolsága miatt nem vagy igen ritkán fordulhattak elő a területen. A táplálékvizsgálatra kijelölt mintagyűjtő útvonal lakott területhez legközelebb eső pontjai és a falvak közötti távolság 1,6 ± 0,14 km volt. Háziállat (főként szarvasmarha és sertés) tetemeket Lakócsa közelében dögtéren helyeztek el, ennek a mintagyűjtő útvonalunkhoz legközelebbi távolsága 2,2 km volt. A vizsgált terület központi részén 2001 és 2004 nyarán, néhány hetes időtartamban egy 100- 120-as létszámú juhny áj at tarlón legeltettek, melyet éjszakára a közeli faluba (Lakócsa) behajtottak. Kétújfalu körzetében a hullaték gyűjtés 2000 decembere és 2004 novembere között, havonkénti gyakorisággal zajlott. Ezen kívül 2006 novemberében végeztünk mintagyűjtést, amit a különböző területeken (országokban) élő sakálok táplálékának összehasonlító vizsgálatának leírásánál részletezek. A gyűjtések alkalmával bejárt útvonal hossza az évek alatt bekövetkezett élőhelyi változások miatt nőtt. A mintavételi útvonal az 1. évben 12,8 km, a 2. évben 21,3 km, a 3. és 4. évben 22,7 km volt ugyanazon a kb. 650 ha kiterjedésű területen belül (17. melléklet). A begyűjtött hullatékokat -20°C-ra hütöttük, és feldolgozásig (legalább 2-3 hónapig) fagyasztó ládában tároltuk. A sakál és a róka ürülékének elkülönítése friss állapotban a fajra jellemző szag, továbbá méret és forma tulajdonságok alapján (Macdonald 1980, Lanszki 2002) történt. Az ürüléknek és a vizeletnek igen fontos szerepe van a territórium határainak jelölésében (Lawick és Lawick-Goodall 1970, Peters és Mech 1975, Macdonald 1980, 1983). A sakál - amint a farkas is - az ürítést az esetek döntő többségében a territórium határán végzi, míg a rókánál ez kevésbé jellemző. Az ismételt (felújított) határjelöléseknek köszönhetően gyakori, hogy több sakál ürülék is egymáshoz közel, vagy kupacban halmozódik fel, míg ugyanez a rókánál ritkán fordul elő (Macdonald 1980). A sakálminták gyűjtése gyakran ilyen hullaték felhalmozódásokról (egymástól kb. 1-1,5 méteren belül) történt. Kupacon belül, az egyes minták elkülönítése a koruk (ha megállapítható), látható tartalmuk és színük alapján történt. A bizonytalan faji hovatartozású minták elkülönítéséhez kiegészítő lehetőségként alkalmaztuk a hullatékokban esetenként megtalálható, tisztálkodás során lenyelt ragadozó szőrök mikroszkópos morfológiai vizsgálatát (Debrot et al. 1982, Teerink 1991, referencia szőrgyűjtemény). A minták azonosítása szempontjából hibalehetőséget jelentő kóbor kutyák jelenléte, a fent részletezett okok miatt kizárható, vagy minimális volt. Mindezek után a terepen begyűjtött mintáknak kb. az 1-2%-a kérdéses (azonosíthatatlan) maradt, melyeket a feldolgozásból kizártunk (ezek a mintaszám adatok között nem szerepelnek).
