Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 45 megismeréséhez a közösséget alkotó fajok közötti forráshasználatbeli átfedések számszerűsítése vezethet (Krebs 1989). Az átfedések mérésére leggyakrabban vizsgált források a táplálék és a fajok tér- és időhasználata. Ezek közül a táplálék kérdéskörével foglalkozom a továbbiakban. A táplálékforrások megosztása, vagyis a táplálékválasztás alapján történő elkülönülés, a prédasűrűségtől (Goszczynski 1986), az élőhelytől (Clode és Macdonald 1995), vagy a földrajzi területektől függően változhat. Ugyanakkor, közeli rokon fajok akár nagy táplálék-átfedés mellett is egymás mellett élhetnek 1) ha a táplálék bőségben áll rendelkezésükre (Colwell és Futuyma 1971, Schoener 1974, Krebs 1989), 2) ha a zsákmányállat készletet méret szerint felosztják (Rosenzweig 1966, Dayan és Simberloff 1994, Owen-Smith és Mills 2008), vagy különbözőképpen hasznosítják (Mills 1984), és/vagy 3) az egyik faj táplálékának változatossága nagyobb (Gittleman 1989, White et al. 1995, Loveridge és Macdonald 2003). Az együttélés a ragadozók méretbeli differenciálódásának eredménye is lehet, így az eltérő táplálékszerzési eszköztárak alkalmazásával különböző táplálékforrásokat képesek hasznosítani (Rosenzweig 1966). A nagyobb táplálék-, vagy táplálkozási szokásbeli átfedés jelentősebb mértékű fajok közötti kapcsolat fennállását jelzi, és fajok közötti versengéssel is együtt járhat (Colwell és Futuyma 1971, Schoener 1974, Jones és Barmuta 1998). Az evolúció legfontosabb hajóereje lehet a rokon és morfológiailag hasonló fajok között a korlátozottan rendelkezésre álló táplálékforrásokért folyó versengés (MacArthur és Levins 1967). Bár a nagymértékű táplálék átfedést gyakran szokás a versengéssel társítani, a nagy átfedés nem feltétlenül jár együtt versengéssel. Jelentős táplálkozási niche átfedést tapasztaltak például Észak-Amerikában (Neale és Sacks 2001) az együtt élő prérifarkas és közönséges szürke róka, vagy Afrikában (Loveridge és Macdonald 2003) a sujtásos sakál (Canis adustus) és a panyókás sakál között. A niche-elkülönülést a fajok táplálékszerző magatartásának rugalmassága alapján, az élőhelyhasználat - aktivitási idő - táplálékforrás tengely mentén valószínűsítették (Loveridge és Macdonald 2003). Két ragadozó nemcsak bőséges, hanem szűkös táplálék kínálat mellett is együtt élhet. Utóbbi eset akkor állhat fenn, ha eltérő másodlagos (vagy puffer) táplálékforrást választanak, vagy ha a puffer táplálék legalább időlegesen bőségben áll rendelkezésre. Észak- és Közép-Európában a ragadozók eltérő másodlagos táplálékokat fogyasztanak. Például, az elsődlegesen fontos kisemlősök mellett a nyuszi madarat, mókust, békát és gyümölcsöt eszik (Jijdrzejewski et al. 1993, Pulliainen és Ollinmáki 1996, Helldin 1999); a róka nyulakra és madarakra vadászik, valamint dögből és gyümölcsökből fogyaszt (Angelstam et al. 1984, Goszczynski 1986, Marcström et al. 1988, Reynolds és Tapper 1995). Következésképp, ezen ragadozók táplálkozási niche-e kevésbé fed át, amikor a fő táplálékforrások sűrűsége csökken. Azok az időszakok - amikor a rágcsálók, mint elsődlegesen fontos táplálék csoport sűrűsége alacsony - főként a kisemlősökre specializálódott ragadozók számára lehetnek kritikusak (pl. Hansson és Henttonen 1985, Marcström et al. 1988, Thompson és Colgan 1990). Az erdei rágcsálók, különösen az erdei pocok állományai még az éves csúcssűrűségek kisebb hullámzásával együtt is, meglehetősen stabilnak tekinthetők (Jensen 1982, Alibhai és Gipps 1985, Hansson és Henttonen 1985, Pucek et al. 1993), összehasonlítva a 3-4 évenkénti populációs ciklusú Microtus pocok fajokkal (Krebs és Myers 1974, Hansson és Henttonen 1985, Krebs 1996). A rágcsálók sűrűségi és dominancia viszonyai pedig befolyásolják a ragadozó fajok közötti táplálkozási niche-átfedést, a táplálkozási szokásokat, a prédaválasztást. Amikor a fő zsákmány faj sűrűsége csökken, vele együtt csökken a ragadozó vadászati hatékonysága is, a predátor egy másik, nagyobb bőségben rendelkezésre álló alternatív prédát választ (Angelstam et al. 1984, Goszczynski és Wasilewski 1992, J^drzejewski et al. 1993, Norrdahl és Korpimáki 2000, Hanski et al. 2001, Elmhagen
