Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
38 Natura Somogyiensis fogyasztása, vagy a kisemlősök mellett a nyúl és a madárfogyasztás volt számottevő (Blandford 1986). Fehéroroszországban a kisemlős táplálék mellett télen és tavasszal nagyvad (tetem) és madarak, nyáron és ősszel kétéltűek, gerinctelenek és madarak fogyasztása volt gyakoribb (Sidorovich 1997). A faj érdekessége, hogy a kisemlősöknél könnyebben zsákmányul ejthető békákra is specializálódhat (Weber 1989). Lengyelországi erdős területen végzett vizsgálat szerint (Ji-;drzejewski et al. 1993, J^drzejewska és J^drzejewski 1998), a görény téli táplálékában a meghatározó békák mellett, a kisemlősök szerepe csak másodlagos volt. Luxemburgi mozaikos jellegű élőhely-együttesben végzett vizsgálat alapján (Baghli et al. 2002), a görény a téli és nyári időszakban egyaránt főként kisemlősökkel táplálkozott. Ezek mellett a kétéltűek csak másodlagos szerepet töltöttek be, madarak és egyéb táplálék elemek pedig ritkán fordultak elő az étrendjében. Franciaországi tavak környezetében végzett vizsgálatok szerint (Lódé 1996,2000) a közönséges görény fő tápláléka tavasszal kétéltűekből, nyártól télig pedig emlősökből állt. Portugáliában, mezőgazdasági művelés alatt álló és erdős mozaikos területen (Santos et al. 2009) az üregi nyúl és a gerinctelenek, Olaszországban, hasonlóan mozaikos területen (Prigioni és De Marinis 1995) a meghatározó kisemlős táplálék mellett a madarak jelentős fogyasztását tapasztalták. Fehéroroszország (Sidorovich 1997) és Svájc (Weber 1989) kistelepülésein és környékükön végzett vizsgálatokban jelentős háziállat fogyasztást mutattak ki. A közönséges görény táplálék-összetételét Európa számos országában vizsgálták, e tekintetben népszerű fajnak számít. Annak ellenére, hogy hazánkban általánosan elterjedt, viszonylag gyakori, idényben vadászható faj (Heltai et al. 2010), az 1998-ban indult Országos Emlős Ragadozó Monitoring program kezdetéig nem vizsgálták a táplálkozási szokásait. Mezei vagy molnárgörény (Musíela eversmanni Lesson, 1827) A hazai nevezéktanban molnárgörény (pl. Faragó 2002, Bihari et al. 2007, Heltai et al. 2010), vagy mezei görény (pl. Éhik 1928, Széky 1974; a továbbiakban ezt használom) néven is ismert sztyeppéi faj, ami Magyarország határai mentén jelen van Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában, Szerbiában, Romániában és Ukrajnában is (Széky 1974, Wozencraft 2005). Európa keletebbre eső területein pedig kifejezetten széles az elterjedése. Magyarországon a közönséges görénynél lényegesen ritkább az előfordulása. A mezei görény elsősorban a síkvidéki nyílt területek, embert kerülő ragadozója. Kedveli a sztyeppékét, a közepesen száraz füves területeket, a mozaikos szántóföldeket, a réteket, a lucernásokat, a vizek partját. Általában maga ássa fészkét, vagy ürge, hörcsög által készített, és saját méretére kibővített kotorékban él, esetenként más ragadozók elhagyott kotorékát foglalja el, vagy kazlakban él. Eves szinten 6-9 kotorékot használ (Ottlecz 2010). Elsősorban éjszaka és szürkületben jár tápláléka után. Talajszinten vadászik, zsákmány fajai is jellemzően talajszinten élnek. Mozgáskörzete kisebb, mint a közönséges görényé. Téli időszakban 2-3 km2-t jár be táplálék után. A 2007-ben, a Mosoni-síkon indult rádiótelemetriás vizsgálat eredménye szerint a hímek átlagos mozgáskörzete 296 ha, a nőstényeké 221 ha. Élőhely választásakor előnyben részesíti az őszi gabonát, a repcét, az őszi vetésüek tarlóit, a lucemaföldeket és a gyomos területeket (Ottlecz 2010). Párosodási időszaka március végétől augusztus végéig tart. Kölykeinek korai időszakban történő elvesztése esetén, 1-2 héten belül újra ivarzik, és újabb almot hozhat világra. Vemhessége 39-43 nap. Alomszáma leggyakrabban 7-10 kölyök. A kölyköket az anya egyedül neveli. Három hónapos korban már önálló táplálékszerzésre képes, az egy éves korú állat pedig szaporodásra kész. Kereszteződhet
