Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
34 Natura Somogyiensis ségétől függ (King 1990, Mitchell-Jones et al. 1999). Sűrűsége akár a 22 egyed/1000 ha-t is elérheti, amit Erlinge (1983) Svédországban, mocsaras területen, nagy vízipocok (közönséges kószapocok) sűrűség mellett tapasztalt. Itthon leggyakrabban tavak, patakok és csatornák mentén találkozhatunk vele. Szintén kedveli a legeltetéssel, kaszálással fenntartott gyepeket, a rágcsálóban gazdag lucernás vadföldeket, a mezőgazdasági táblákat határoló bokorsorokat, a bozótosokat és az erdőfoltok együttesét, a változatos, mozaikos élőhelyeket. Megtelepedhet a nem túl sűrű fenyves és vegyes erdőkben is. A táplálék vizsgálatok sokféle helyszínéből egyben az élőhelyi adottságokhoz való alkalmazkodására is következtethetünk. Nehezen megfigyelhető; rejtőzködő életmódját évszaktól függő bundaszínezete is segíti. Nálunk a téli bundája leggyakrabban fehér, nyári bundája barnás alapszínű. Fontos faji határozó bélyeg, hogy farkának utolsó harmada télen-nyáron fekete. A késleltetett beágyazódás miatt vemhessége 8-9 hétig tart. Fészke rejtett, amit kisrágcsálók, vagy üregi nyúl földalatti járatában, talaj közeli faodúban, sziklák között, vagy nádkévében alakít ki és a zsákmányállatok szőrével béleli ki. Itt hozza világra 2-6 kölykét. A kölykök gyorsan fejlődnek, 5-6 hetes koruktól a fészken kívülre is kimerészkednek játszani, és kb. 10-12 hetesen már a zsákmány önálló elejtésére is képesek. Egyes vizsgálatok szerint (összefoglalta: King 1990) a korai időpontban született hermelinek 3-4 hónapos korukra elérhetik ivarérettségüket, ezek ivari aktivitást is mutathatnak. Különösen pocok gradáció időszakában van nagy jelentősége a hermelin állomány pocoksűrűségtől függő ciklikusságának. Ez a jelenség elsősorban Eszak- Európában tapasztalható (nálunk nem vizsgálták). A felszaporodó rágcsáló állományt a nagyobb létszámú hermelin populáció ugyanis képes szabályozni. Átlagos években azonban, a korán ivarérő nőstények születésük évében vagy elvesztik kölykeiket, vagy nem is párosodnak. Állományai az erős zsákmányfüggés, a rövid élettartam és a különlegesen magas szaporodási képesség miatt jelentős ingadozást mutathatnak (Erlinge 1977, 1983, Goszczynski 1977, Tapper 1976, King 1990, 10. melléklet). A kifejlett testtömegüket a nőstények 6 hónaposán, a hímek kb. 12 hónapos korukban érik el. A kölykök 3-4 hónapos korában bomlik fel a család. További részletek magyar nyelven FIeltai et al. (2010) munkájában találhatók. Magányosan főleg éjjel, szürkületben jár vadászni, de a kölyöknevelés idején nappal is aktív. Fürge, gyors mozgású, a terep jobb belátása érdekében gyakran a hátsó lábaira áll. A bokrokon, alacsonyabb fákon található madárfészkekhez ügyesen felmászik. Vízbe menekülő zsákmányát a vízben, a kisrágcsálókat a hó alatti járataikban is képes követni. Például a viszonylag nagytestű vízipockot jelentős arányban is zsákmányolhatja, ilyen esetről számoltak be a svájci Alpokból (Debrot et al. 1984). A hermelin legfontosabb táplálékát általában kistestű pocok fajok alkotják (Debrot et al. 1984, King 1990, JtjDRZEJEWSKA és JíjDRZEJFWSK! 1998, McDonald 2002), de ezek mellett nyúlfiókákat, madarakat, ritkán egyéb táplálékféleségeket is fogyaszt. Angliai gyomortartalom vizsgálatok szerint (Tapper 1976, Day 1968) a hermelin nyár eleji táplálékának jelentős részét (31-56%) nyúlfióka vagy süldőnyúl alkotja. Emellett kistestű madarak, tyúkalakúak és rágcsálók is előfordultak a táplálékában. Madártojás fogyasztást főként a brit és írországi vizsgálatokban mutattak ki. Bár a brit szigeteken végzett egyes vizsgálatokban a kis- emlősök meghatározó és a madarak másodlagosan fontos szerepét tapasztalták (11. melléklet), Hewson és Healing (1971), Howes (1977) és Fairley (1971) megfigyelései szerint madarak voltak a hermelin leggyakoribb táplálékai. Írországban, vizsgálattól függően (11. melléklet), a kisemlősök, a nyulak és a madarak is a hermelin elsődlegesen fontos táplálékai lehetnek. Az európai kontinensen végzett vizsgálatok azonban a kisem- lős táplálék elsődleges fontosságát mutatják (11. melléklet). Részben hasonló megállapításra jutottak Új-Zélandon végzett vizsgálatok során is (King 1990, King et al. 1996), nevezetesen a kis testméretü (betelepített) hermelin a kisemlősökből álló táplálékát
