Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 35 békákkal, e mellett kistestű madarakkal egészítette ki. Bár a hermelin tipikus kamivor ragadozó, egyes vizsgálatokban (pl. Martinoli et al. 2001) számottevő boróka és áfonya, továbbá gyűrűsféreg és rovarfogyasztásáról is beszámoltak (11. melléklet). Számottevő növényfogyasztást tapasztaltak az olaszországi Alpokban is (Remonti et al. 2007). A Bialowieza-i Nemzeti Parkban végzett vizsgálat szerint (J^drzejewska és J^drzejewski 1998) a hermelin táplálékában bár gyakran szerepeltek kétéltűek, de a fő táplálékát kisemlősök jelentették. Háziállat fogyasztás nem jellemző rá, vizes élőhelyekhez való kötődése ellenére halfogyasztását is mindössze egy tanulmány (Howes 1977) jelezte. A hermelin egyik specialitása, hogy a két ivar táplálék-összetételében különbségek jelentkeznek (áttekintette: McDonald 2002). Ezáltal kiváló példát ad az ivarok közötti versengésre (az ún. szexuális kompetícióra), ugyanis a nagyobb testű hímek a kisrágcsálókat a földalatti járataikban nem tudják követni, míg a kisebb méretű nőstények erre is képesek. Zsákmányát fáradhatatlanul keresi, és maga ejti el, de ínséges időben dögből is táplálkozik, amit főként a Fehéroroszországban és Olaszországban végzett vizsgálatok (11. melléklet) támasztanak alá. Annak ellenére, hogy a hermelin 1974 óta természetvédelmi oltalomban részesül, az egyik legkevésbé elterjedt hazai ragadozó faj. Ennek oka lehet többek között a kis méretéből adódó sérülékenysége, élőhelybeli és táplálkozási specializációja, ráadásul az emberi zavaró hatásokat is rosszul tűri. Rejtőzködő életmódjából és ritkaságából adódóan, általában nehéz megfigyelni. Valószínűleg mindezeknek köszönhetően, hazánkban a hermelin alig kutatott faj, táplálkozását itthon korábban nem vizsgálták. Valójában a brit szigetek kivételével a táplálkozási szokásai Európa más területein is viszonylag hiányosan ismertek. A hazai hermelinek táplálkozási szokásait mezőgazdasági művelés alatt álló mozaikos területen 1991-ben, erdős területen 2000-ben kezdtük vizsgálni. Eurázsiái menyét (Mustela nivalis Linnaeus, 1766) Amenyét holarktikus, szélesen elterjedt faj (Mitchell-Jones et al. 1999). Életfeltételeit ott találja meg, ahol a táplálékellátottság megfelelő és búvóhelyet is talál magának. A hermelinhez hasonlóan, a táplálékkészlet változásának függvényében, egyedsűrűsége jelentősen ingadozik, 0,5 és 10 egyed/100 ha között változhat (Erlinge 1974, Goszczynski 1977, Tapper 1979, King 1980, Ji;drzhjewski et al. 1995). A füves puszták jellemző faja, de gyakran előfordul bozótosokkal, erdőfoltokkal tarkított füves területeken, lucernásokban is, továbbá erdei tisztásokon, sziklás hegyoldalakon és patakpartokon. Kedveli a takarást adó élőhelyeket, de kerüli a tartósan vizes terepet, valamint a zárt erdőket és a magashegyvidéki területeket. Az élőhely megválasztásánál az egyik legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság. Ennek köszönhető, hogy a mezőgazda- sági művelés alatt álló területeken és azok szegélyében is rendszeresen előfordul. Az egyedsűrüségtől, a táplálékkínálattól és az évszaktól függően a hímek 1-15 hektárnyi, a nőstények 1-4 hektárnyi területen mozognak (Erlinge 1983). Magányos (soliter) faj lévén a hímek és nőstények az év nagy részében elkerülik egymást, bár megfigyeltek olyan ritka eseteket is, amikor a hím és a nőstény együtt nevelte az utódokat, illetve családi kötelékben vadásztak. Kis testméretének egyik előnye (King 1990, 10. melléklet), hogy minden rágcsálójáratba képes bejutni, ezért nem függ a zsákmányállatok aktivitásától. Ilyen módon, élénk anyagcseréje következtében napi többszöri aktiv szakasz jellemző rá (polifázisú aktivitásritmusú). Az energiaveszteség kiegyenlítéséhez szinte állandóan vadásznia kell, ezért nappal és éjszaka egyaránt aktív lehet, de a kölyök- nevelési időszak kivételével aktivitása inkább a szürkületi órákra tehető. Télen a 20 centiméternél vastagabb hóréteg fölött alig mutatkozik, ilyenkor még inkább rejtetten, a
