Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 27 táplálék hozzáférhetőségének csökkenésekor nyúlfélék, gabonafélék, illetve ízeltlábúak, vagyis az éppen aktuálisan könnyebben elérhető táplálékokat kezdte fogyasztani. A táplálékváltása jól követi tehát az évszakonkénti táplálékkínálatot (Kruuk 1989, Neal és Cheeseman 1996). A külföldi vizsgálatok szerint, táplálékában számos táplálék típus, így az említett gyűrűsférgeken kívül talajszinten élő rovarok, gyümölcsök, gabonafélék, kisemlősök, vagy kétéltűek is lehetnek elsődlegesen fontosak (7. melléklet). A növényi táplálék elsődleges fontosságát a mintegy negyven különböző területről származó vizsgálat fele mutatta (7. melléklet). Ez alapján az európai menyétfélék közül a borz tekinthető a legkevésbé ragadozó életmódot folytató fajnak. A növények között leggyakrabban szemes termények, pl. gabonafélék, kukorica (pl. Kruuk és Parish 1981, 1985, Canova és Rosa 1993), vagy gyümölcsök, pl. olajbogyó, körte fordultak elő (pl. Rosalino et al. 2005), de gumókat és gombákat is fogyaszt (pl. Kruuk és Kock 1981, Revilla és Palomares 2002). A borz további specialitása, hogy a táplálékállatai között a legtöbb mérsékelt éghajlatú területen a földigiliszta bizonyult a legfontosabbnak. A vizsgálatok harmada (7. melléklet) a földigiliszták elsődleges vagy a növények melletti másodlagos fontosságát említi. A földből jellegzetes húzó-eresztő mozdulatokkal jut a csemegéjéhez. A földigiliszták főként azokon az éjszakákon tartózkodnak a talajfelszínen, amikor a hőmérséklet tartósan 2°C feletti és a csapadék mennyisége a megelőző három napon legalább 2 mm. Befolyásolhatja pl. a nagy meleg, a szél. Azokat az éjszakákat, amikor a fenti feltételek teljesülnek „földigilisztás éjszakának” nevezik (Kruuk 1989), amelyek száma a földigiliszta készlet hozzáférhetőségének egyfajta mércéje. A borz táplálkozási szokásait a gyűrűsférgek készlete és annak hozzáférhetősége nagyban befolyásolja (Goszczynski et al. 2000). A táplálékában a nyúlfélék a mediterrán területeken végzett vizsgálatokban voltak legjelentősebbek (Fedriani et al. 1998, Martín et al. 1995, Revilla és Palomares 2002). A külföldi vizsgálatokban nem tapasztalták a kisemlősök meghatározó fontosságát (7. melléklet). Nagyemlősök és háziállatok viszonylag ritkán fordultak elő az étrendjében. Bár madarak fogyasztását, szinte minden vizsgálatban említik, a madártáplálék jelentősége néhány tanulmány kivételével (pl. Fairley 1967, Ryszkovszki et al. 1971) nem volt számottevő. Annak ellenére, hogy a borzot gyakran a fészekaljak kifosztásáért teszik felelőssé, tojásfogyasztást viszonylag ritkán és alacsony gyakorisági adatokkal bizonyították (7. melléklet). Ennek hátterében azonban nemcsak az alacsony arányú fogyasztás, hanem a tojásfogyasztás kimutatásának problematikája is állhat. Hüllő és kétéltű fogyasztást leginkább az Európa délebbi területein végzett vizsgálatokban tapasztaltak. Közülük különösen a kétéltűek fogyasztása lehet számottevő (Revilla és Palomares 2002). Néhány esetben tőlünk északabbra eső területeken is beszámoltak időszakosanjelentősebb kétéltű fogyasztásáról, pl. Dániából, nyári időszakból (Andersen 1954, 1955). Leggyakoribb rovarfogyasztást az olaszországi Alpokból (Lucherini és Crema 1995) és mediterrán tengerparti területről (Ciampalini és Lovari 1985), Portugáliából (Rosalino et al. 2005), valamint Fehéroroszországból (Sidorovich 1997) írtak le. A borz rovartápláléka, amelyben imágók és lárvák egyaránt előfordulnak, területtől függően nagyban eltérő, táplálékspektruma összességében igen széles. Lengyelországi lombhullató őserdőben, valamint a hazai élőhelyi adottságokhoz legközelebb álló, erdővel mozaikos mezőgazdasági művelés alatt álló területeken végzett vizsgálat szerint (Goszczynski et al. 2000), tavaszi időszakban, élőhely típustól függetlenül a borz táplálékának biomassza számítás szerinti 82-89%-át földigiliszta alkotta. Nyáron és ősszel ezek fogyasztási aránya 56%-ra csökkent az erdőben és 24%-ra a mezőgazdasági művelés alatt álló területen. Ekkor a borz fontos táplálékát az erdőben kétéltűek, a mezőgazdasági művelés alatt álló területen gyümölcsök jelentették.
