Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
26 Natura Somogyiensis A szürke farkas az élőhelyeinek 19. században bekövetkezett átalakítása és az üldözés miatt gyakorlatilag kipusztult Magyarországról (Rakonczay et al. 1990). A Kárpátokban élő állomány megerősödésével (Boitani 2000, Nowak et al. 2008) az 1980-as évektől kezdett spontán visszatelepülni főként a Szlovákiával határos észak-magyarországi hegyvidéki régióban (Faragó 1989, Hausknecht et al. 2010, Heltai et al. 2010). A farkas 1993-tól védett, 2001-től fokozottan védett. Vizsgálatunk kezdetén hazai táplálkozásvizsgálati eredmények nem álltak rendelkezésre. Ehhez a 2001 és 2006 között a Nagyragadozók védelmének megalapozása című LIFE program (Szemethy 2000) biztosított lehetőséget. Eurázsiái borz (Meles meles Linnaeus, 1758) A borz eurázsiai elterjedésű, a sarkkörtől a mediterrán területekig előforduló közönséges faj (Neal és Cheeseman 1996, Mitchell-Jones et al. 1999). Elnevezésére az európai borz (pl. Bihari et al. 2007) és az eurázsiai borz (angolszász irodalomban) egyaránt használatos. Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori (Faragó 2002, Heltai et al. 2010). Élőhelyei lehetnek lombhullató erdők és fenyővel vegyes állományú erdők, sövények, cserjések, folyópartok, mezőgazdasági területek, külvárosi és városi parkok, mindazok a területek, ahol a talaj kotorék készítésére alkalmas. Állománysűrűségét az évi átlaghőmérséklet alapvetően befolyásolja (Kowalczyk et al. 2003). A borz nagy egyed- sürűsége esetén előfordulhat, hogy kukoricásokban és gyümölcsösökben kárt okoz. Szántóföldön ásott kotoréka veszélyt jelenthet a mezőgazdasági gépekre, a gátak oldalába fürt járatai árvízvédelmi problémát okozhatnak, és a TBC terjesztésében is szerepet játszhat (Mitchell-Jones et al. 1998, Goodchild és Clifton-Hadley 2001). Jellemző, hogy a földbe kapart ürítő helyeinek (az ún. latrinák) többsége a kotorékja közelében található és a kis gödröket többször is használja (Kruuk 1989, Neal és Cheeseman 1996). A borz család rendszerint egy főkotorékban és a hozzá kapcsolódó mellék-, illetve egyes kotorékokban lakik. Egyetlen borzvár területe 300-740 m2 is lehet. A borz éjszakánként akár 90 ha területet is képes bejárni, mozgáskörzete az évszaktól függően 100-200 ha-t is kitehet. Párosodási időszaka nyárra esik, vemhessége a késleltetett implantáció miatt 8-9 hónap. Február és április között hozza világra 2-4 kölykét, melyek két hónapos koruktól járnak ki a kotorékból, és többségük őszre önállóvá válik. Az őszi hónapokban a növényi táplálék nagyarányú fogyasztásával jelentős bőr alatti és hasűri zsírt halmoz fel. Téli időszakban, hideg időjárás és táplálékhiány esetén napokig nyugalmi állapotba kerülhet, de valódi téli álmot nem alszik (Lüps és Wandeler 1993). Bár képes kőfalakra és alacsonyan elágazó bokrokra felkapaszkodni (Kruuk 1989), tipikus talaj szinten élő állat. A borz életmódja Európa más területein viszonylag jól ismertnek tekinthető, amit a megjelent összefoglaló munkák (Kruuk 1989, Neal és Cheeseman 1996) és a táplálkozási szokásainak viszonylag széles körű vizsgálatai (7. melléklet) is jeleznek. További részletek Faragó (2002) és Heltai et al. (2010) munkáiban olvashatók. Széles elterjedése és élőhelyeinek nagy változatossága azt jelzi, hogy a borz az egyik legjobb alkalmazkodóképességgel rendelkező ragadozó emlősünk. Egyszerre generalista és specialista. Mindez szorosan összefügg táplálkozási szokásainak rugalmasságával. Élőhelyén a számára legkönnyebben elérhető táplálékforrást képes a specialista fajokra jellemző módon hasznosítani, majd új táplálékkínálati feltételek esetén képes gyorsan váltani, és a generalista fajokra jellemző módon, a rendelkezésre álló források közül egy kedvező újabbat maximálisan kihasználni. Skócia több területére is kiterjedő vizsgálatban tapasztalták (Kruuk és Parish 1981, 1985), hogy a földigiliszta, mint elsődlegesen fontos
