Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 25 kát, vagy dögöt fogyasztanak, esetenként háziállatokat ragadnak el. Nagyobb farkas sűrűségnél a 3-7 fős falka együtt vadászik, ekkor a táplálékuk jelentős részét nagyobb testű szarvasfélék teszik ki. A zsákmányt szinte teljes egészében elfogyasztja, csak a bőrt és a nagyobb csontokat hagyja meg. A sűrűn lakott területeken a farkas jól alkalmazkodik az ember közelségéhez, táplálékának jelentős részét szeméttelepeken, illetve dögtereken szerzi. A legeltetéses állattartás, a nem megfelelően őrzött juhnyájak, ill. marhacsordák is könnyű és bőséges táplálékforrást biztosítanak a számára. A farkasnak elvileg az összes nagyvad faj a tápláléka lehet. Például, lengyelországi vizsgálatok szerint (Jr-DR/.EJLWSKA és J^drzejewski 1998) a farkasok leginkább a gímszarvast részesítik előnyben, fontossági sorrendben második az őz, melynek vadászata magányos és falkavadászatban is sikeres. Vaddisznóból csak a fiatal és a beteg egyedeket választja ki. A fogyasztott háziállatok között ló, szarvasmarha, kecske, juh, sertés, lúd és kutya is előfordult. A táplálékában sün, vakond, erdei cickány, mezei nyúl, hód, mókus, erdei pocok, erdei egerek, hiúz, róka, nyestkutya, borz, nyuszt, muflon, valamint gyöngybagoly is szerepelt. Smietana és Klimek (1993) vizsgálata szerint a Nyugati- Kárpátok lengyelországi hegyvidéki területén a farkasok étrendjében minden évszakban a szarvasfélék (gímszarvas és őz) domináltak. Télen ezek számított biomassza részesedése 65%, nyáron 96% volt, amiből a gímszarvas 95%-kal részesedett. A vaddisznó részaránya csak télen emelkedett meg (17%). Háziállat is csak télen volt jelentősebb (16%) tápláléka a farkasnak; a mezei nyúl, a rágcsálók és a rovarevők táplálkozásban betöltött szerepe pedig jelentéktelen maradt. Lesniewicz és Perzanowski (1989) szintén a Kárpátokban végzett vizsgálata során hasonló megállapításra jutott. A Nyugati- Kárpátokban végzett további vizsgálat (Nowak et al. 2005) szerint, a csoportban élő farkasok előnyben részesítették a gímszarvast (főként a tehenet és a borjút), kismértékben mellőzték a vaddisznót és jelentősebben mellőzték az őzet. Az erdők közötti legelőkön őrizet nélkül tartott birkanyájakban viszonylag alacsony arányú volt a farkasok által okozott veszteség. A terjeszkedő farkassal kapcsolatos közép-európai tanulmányok különösen érdekes és tanulságosak a számunkra. A Lengyelország nyugati és középső területének több pontjára (erdősült területekre) napjainkban visszatérő farkasok fő táplálékát nagyvad fajok, így az őz (42,8%), a vaddisznó (22,6%) és a gímszarvas (22,2%) jelentette (Nowak et al. 2011). Emellett ritkán előfordult a farkasok táplálékában dámszarvas (2,7%) és mezei nyúl (2,5%), valamint háziállatok közül ritkán házi macska és kutya. A visszatérő farkasok a nagyvadfajokat azok gyakoriság eloszlása körüli arányában fogyasztották (Nowak et al. 2011). Németország keleti területére szintén napjainkban visszatelepülő farkasok fő táplálékát szintén nagyvad fajok alkották (Ansorge et al. 2006). A farkasok a vadászat során előnyben részesítették az őzet, nagyjából biomassza részesedése szerinti arányban fogyasztották a gímszarvast és határozottan mellőzték a vaddisznót. Ritkán muflont, mezei nyulat és rágcsálókat is zsákmányul ejtettek. Európa déli területein, így pl. Spanyolországban végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy a farkasok fő táplálékát (42%-os előfordulási gyakoriság) a konyhai hulladék alkotja. Emellett a táplálékban előfordultak még háziállatok (kecske, sertés, ló/szamár, juh, szarvasmarha, kutya, tyúk, kacsa és tojás), őz (21%), vaddisznó (15%), mezei nyúl, üregi nyúl, hermelin, erdeiegerek, vakond, gyíkok és fufélék is (Salvador és Abad 1987). Görögországban végzett vizsgálatban (Papageorgiou et al. 1994) a farkas gyomrokban leggyakrabban kecske, juh, sertés és szarvasmarha szerepelt. A nagyvad (gímszarvas, vaddisznó), valamint a kisemlősök (egér fajok) és ragadozók (borz, nyuszt, menyét, hermelin) nem játszottak fontos szerepet a farkas táplálkozásában. Füveket, gyümölcsöket és magvakat ritkán fogyasztott.
