Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.8. Eurázsiai menyét
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 151 timidus) 2,8 kg-nak vették. A vizsgálatba vont fajok között ez az arány mégis „csak” a dobogó második helyére elegendő, a hermelint ugyanis a legkisebb ragadozó, a menyét (a hímivar) megelőzi, esetében a hányados értéke 14,17. Összességében, a hermelin táplálékában mindössze hét táplálék típusba tartoztak fajok, de ezek közül is csak egy, a kisemlős fogyasztás volt kiugróan gyakori. Nagyon szűk táplálkozási niche-e és táplálékspektruma (összesen 18 kimutatott állat és 4 növényi táplálék taxon) jól jelzi, hogy táplálékspecialista ragadozó. A hermelin képes alkalmazkodni a különböző élőhelyek adottságaihoz, amit a faj széles elterjedése, a kiváló rejtőzködő képessége, valamint a vadászati stratégiáinak a változatossága is jelez. A jó alkalmazkodóképességének ellentmond a Fonói területen végzett kisléptékű vizsgálatunk eredménye, ahol a táplálkozási niche-e az élőhelyváltozást követően sem változott (szűk maradt). A számára fontos természetközeli, vagy extenzív módon megművelt területrészek degradációjával (Lanszki et al. 1999) a hermelin jelenlétét évekig nem tudtuk bizonyítani és csak a hagyományos gazdálkodási módok (haltermelés, kaszálás) visszaállítása után jelent meg, illetve vált ismét megfigyelhetővé a területen (Lanszki 2002). A nálunk tapasztalható speciális élőhely igénye, inkább a vizes élőhelyekhez való kötődése, és táplálkozási sajátosságai alapján élőhely indikátor fajnak tekinthető. Bár hazai mezőgazdasági művelés alatt álló és erdei területen is végzett vizsgálataink alapján leírtuk a faj táplálékmintázatát, a hermelin táplálkozási szokásainak jobb megismerése érdekében további vizsgálatok szükségesek. 5.8. Eurázsiái menyét Táplálékmintázat Az ország három régiójából származó összesen 155 menyét gyomrában (60. melléklet) található táplálékmaradványok alapján tapasztalt országrészek közötti táplálék-összeté- telbeli különbség nem volt szignifikáns (Chi-négyzet próba, P=0,90). A menyét domináns táplálékát kisemlősök jelentették (átlag: 84,7%, 60. melléklet), amelyek fogyasztási aránya szignifikánsan nőtt (x212=^3,8 1, P<0,001) téltől (55,6%) a nyác? 100% 0s u- 80% 0 1 60% ti 40% ‘? M •u 3 20% Q. 0% 26 14 30 85 67. ábra: A menyét összegzett évszakos táplálék-összetétele Magyarországon (adatok: Lanszki és Heltai 2007) Megjegyzés: 1999-2003, E% - százalékos relatív előfordulási gyakoriság, n - gyomrok száma.
