Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.7. Hermelin
150 Natura Somogyiensis lókban. A területtől (és élőhely típustól) függő különbség jelentős volt (x2 f =4,72, P<0,05). d) Megvitatás Megállapítható, hogy a hazai hermelinek legfontosabb táplálékát mozaikos mezőgazdasági területen és erdei környezetben egyaránt kisemlősök jelentik; alapvetően kisem- lős specialista ragadozó fajunknak tekinthetjük. Vizsgálataink szerint a hermelinek számára a pockok fontosabb zsákmány fajok, mint az egerek. Más vizsgálatokban (Debrot et al. 1984, King 1990, Jedrzejewska és Jedrzejewski 1998, McDonald 2002, 11. melléklet) is azt tapasztalták, hogy a hermelinek fő táplálékai a kisemlősök, azon belül elsősorban a Micro tus fajok, vagy az erdei pocok. Az erdőhöz közeli nyílt területeken élő mezei pocok, főként a gradációs periódusában jelentős elmozdulásai, továbbá a zsákmányállatok sűrűségeloszlását követő hermelin változó mozgásmintázata is hatással lehetett arra, hogy a Lankóci erdőben általunk vizsgált hermelin táplálékában viszonylag gyakran fordultak elő nyílt területekhez kötődő préda fajok is. Azokon a területeken, ahol a rágcsálók létszáma ciklikus, szoros kapcsolat áll fenn a rágcsálók és a kisragado- zók (menyét, hermelin) sűrűsége között (pl. Goszczynski 1977, Tapper 1976). Ezek a viszonylag rövid élettartamú kisragadozók táplálkozási szokásaikban és szaporodásukban igazodnak a rendelkezésre álló forrásokhoz, például a kisrágcsálókban szűkösebb, vagy bőségesebb időszakokhoz (Erlinge 1977, 1983, King 1990). A hazai vizsgálataink azt mutatják, hogy a kisemlősök aránya télen volt a legnagyobb, majd a nyári-őszi időszakig fokozatosan csökkent. Ezzel együtt a madarak (és tojások), valamint a gerinctelenek szerepe nőtt a táplálkozásban, és alkalmilag előfordult hüllők és növények fogyasztása is. Biomassza számítás alapján, nálunk a kistestű madarak jelentik a hermelin másodlagosan fontos táplálékát, de ezek szerepe messze elmarad a kisemlősöké mellett. Az irodalomban az elsődleges és másodlagos táplálékok nagy változatossága lelhető fel (11. melléklet). Akülföldi vizsgálatok (pl. Erlinge 1983, Debrot et al. 1984) rámutatnak a vizes élőhelyekhez kötődő zsákmány fajok (pl. vízipocok) gyakori zsákmányul ejtésére, de ezt a hazai vizsgálatokban nem tapasztaltuk. Bár mindkét vizsgálati területünkön előfordultak vizes élőhelyek, tapasztalatunk szerint a hermelinek zsákmány fajainak döntő többsége talaj szinten élő szárazföldi faj volt, ezek mellett a fákon és cserjéken élő zsákmányállatok fogyasztása volt még számottevő. A hazai, valamint a külföldi vizsgálatok jelentős része szerint is a hermelin fő zsákmányát saját testtömegénél kisebb, vagy ahhoz hasonló állatok jelentik. Ugyanakkor, a miénktől lényegesen eltérő eredményt kaptak egyes brit vizsgálatokban ( 11. melléklet), ahol csapdázott, vagy elpusztultan talált hermelinek gyomortartalmát elemezték. Például Tapper (1976) apró vadas, domb vidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken végzett vizsgálata szerint a hermelin nyár eleji táplálékában meghatározó a nyúl (56%, üregi- és mezei nyúl egyaránt), emellett jelentős volt még a kistestű madarak (19%) és a tyúkalakúak (7%) fogyasztása, ami a predátor és a préda testtömeg arány miatt is figyelemre méltó. Nagyarányú kora nyári süldőnyúl (főként üregi nyúl), illetve nyúlfióka fogyasztást tapasztalt Day (1968), és más brit szerzők is (pl. Pringle 1982, McDonald et al. 2000). A nyúlalakúak mellett vadgazdálkodási és természetvédelmi szempontból szintén fontos tyúkalakúak és kistestű madarak is előfordultak a táplálékában. Hewson és Healing (1971) a Nagy-Britanniában előforduló ragadozó emlősöket (a kis- és közepes testű menyétfélék mellett a borzot, a vidrát, a vadmacskát, a vörös rókát) alapul véve kiszámították a legnagyobb ténylegesen elejtett préda faj és a ragadozó testtömege közötti arányokat. Arra a megállapításra jutottak, hogy a hermelin esetében ez az érték 8,75, ahol a hermelin hímek tömegét átlagosan 0,32 kg-nak, a havasi nyúlét (Lepus
