Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.5. Nyuszt
126 Natura Somogyiensis nagyvad fajok tetemeiből való fogyasztás, madarak, egyéb gerincesek, gerinctelenek és növények fogyasztása szintén jelentősen eltért az egyes évszakokban. Nagyvad fajok tetemeiből télen és tavasszal fogyasztott gyakrabban (28. melléklet, 45. ábra), közülük főként a vaddisznó részesedése télen kiemelkedően magas volt (B%: 23,2%), majd tavasztól őszig jelentősége visszaesett (45. melléklet). A madárfogyasztás tavasszal és nyáron (B%: 26,6%, és 21,2%) volt jelentősebb. A madártáplálékban döntően kistestű énekesmadarak szerepeltek. Közülük kimutattuk a tengelicet, a csuszkát, az ökörszemet, a nagyobb testű madarak közül pedig a pontosabban nem meghatározható récét. Madártojás fogyasztást a tavaszi időszakban tapasztaltunk. Egyéb gerinceseket, így hüllőket, kétéltűeket és halakat lényegesen gyakrabban evett a nyuszt télen és tavasszal, mint nyáron és ősszel (48. melléklet). Hüllők közül vízisiklót és gyíkot, kétéltűek közül békákat (Rana fajokat) főként a telelés és a tavaszi nászidőszakban zsákmányolt gyakrabban. A halak bár nem tipikus táplálékai a nyuszinak, de a halastavak partja közelébe sodródott haldöghöz hozzáférhetett. Gerincteleneket és növényeket gyakrabban evett nyáron és ősszel (28. és 48. melléklet, 45. ábra). A nyuszt gerinctelenekből álló tápláléka nagy fajgazdagságot mutatott. Leggyakrabban futóbogarak, viszonylag gyakran galacsinhajtó bogarak, darazsak és darázsfészkek is szerepeltek benne. Ritkán szarvasbogarat és kis szarvasbogarat valamint vízhez kötődő fajokat, pl. sárgaszegélyű csíkbogarat, szitakötőt, tízlábú rákot is evett. A növények időszakosan fontos szerepet töltöttek be a nyuszt étrendjében, nyáron a táplálékának a felét, ősszel a harmadát tették ki. A leggyakoribb növényi táplálék télen a vadetetőkről származó kukorica, tavasszal a vadon termő cseresznye, nyáron a cseresznye és a szeder, ősszel a körte és a kökény volt. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő nyuszt tápláléklistáján összesen 62 állat és 11 növényi táplálék taxon szerepelt a vizsgált négy éves időszakban. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő nyuszt táplálék-összetétele az évek között kevésbé különbözött (28. melléklet). Loglineáris analízis alapján például a legfontosabb táplálékot jelentő erdei pocok, valamint az erdeiegér fajok fogyasztási aránya alig tért el az egyes években. Ugyanakkor az összesített kisemlős fogyasztás gyakoribb volt az első két vizsgálati évben, mint a második két évben (28. melléklet). A többi táplálékcsoport esetén az évek közötti fogyasztási gyakoriságbeli különbségek nem voltak jelentősek. Jelentős évszakos és kevésbé jelentős évek közötti eltéréseket mutat a táplálék mennyiségi összetételének alakulása is (46. ábra) B Növények □ Egyéb állatok S Madarak ■ Nagyvad □ Kisemlősök Táv Nyár Ősz Tél Táv Nyár Ősz Tél Nyár Ősz Tél Táv Nyár Ősz Tél 1997 1998 1999 2000 2001 22 17 15 11 17 30 23 22 31 19 24 30 25 5 14 46. ábra: A nyuszt évszakonkénti táplálék-összetételének alakulása a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben (adatok: Lanszki et al. 2007) Megjegyzés: B% - fogyasztott táplálék biomassza számítás szerinti százalékos részesedése, n - hullatékszám.
