Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.5. Nyuszt
Lanszki J: Ragadozó emlősök, táplálkozási kapcsolatai 127 A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő nyuszt standardizált táplálkozási niche-e legszélesebb volt télen (Bsta, 0,27±0,09) és legszűkebb ősszel (0,20±0,06), de az évszakok közötti különbség nem volt szignifikáns (MANOVA, F3=l,55, P=0,22). Hasonlóképp, az évek közötti különbség sem volt jelentős (F3=l,65, P=0,21). Lankóci erdő A Lankóci erdőben élő nyuszt leggyakoribb, és biomassza részesedését tekintve is legjelentősebb zsákmányát kisemlősök jelentették (49. melléklet, 47. ábra). A kisemlős fogyasztás meglehetősen állandónak bizonyult, az évszakok közötti különbségek kis- mértékűek voltak (évszakos átlag, B%: 68-76%). A prédaként legfontosabb erdei pocok, valamint pelefélék és erdeiegér fajok mellett, a környező mezőgazdasági művelés alatt álló területeken élő mezei pockot és más Microtus fajokat is fogyasztotta. A mezei nyúl tavaszi (B%: 3,7%), valamint a nagyvad fajok (B%: 0,1-0,4%) dögből való fogyasztása alacsony szinten mozgott. Relativ előfordulási Biomassza számítás gyakoriság (E%) szerinti részesedés (B%) SÍ Növények 13 Gerinctelenek S Egyéb gerincesek ■ Kétéltűek, hüllők E3 Madarak □ Kisemlősök 47. ábra: A nyuszt összevont évszakos táplálék-összetétele a Lankóci erdőben (adatok: Lanszki és Horváth 2005) Megjegyzés: 2000-2001, n= 46, 67, 118 és 40 hullaték az évszakok sorrendjében. A madarak a téli, a tavaszi és a nyári időszakban is a nyuszt másodlagosan fontos zsákmányát képezték, de arányuk (B%: 15-16%) ekkor is lényegesen a kisemlősöké alatt maradt. A madarak közül zömmel kistestű énekesmadarakat, ritkán szajkót és harkályt fogyasztott; a tavaszi hullaték mintákban szerepelt madártojás (49. melléklet). Télen jelentős volt a békák (B%: 7,7%), tavasszal gyakori a hüllők (E%: 6,1%, siklófélék és gyíkok) zsákmányolása. Halak csak télen és kis mennyiségi arányban (0,1%) fordultak elő a nyuszt étrendjében. A gerinctelenekből álló táplálék változatos képet mutatott, leggyakrabban futóbogarak és galacsinhajtó bogarak szerepeltek benne. Biomassza számítás szerinti arányuk alacsony szinten (0,8%) mozgott. A nyuszt legfontosabb növényi tápláléka télen a kökény és a csipkebogyó, tavasszal a cseresznye, nyáron a vadkörte és a szeder, ősszel a vadkörte volt. A növényfogyasztás fokozatosan emelkedett téltől őszig. A Lankóci erdőben a növényi táplálék másodlagos jelentőségű maradt, amihez a 2001 nyarán tapasztalt nagyon alacsony arányú fogyasztás nagyban hozzájárult (48. ábra). A Lankóci erdőben élő nyuszt táplálékában összesen 49 különböző állat és 9 növény taxont mutattunk ki a két éves vizsgálati időszakban. A Lankóci erdőben élő nyuszt standardizált táplálkozási niche-szélességének évenkénti értékei közötti különbség nem volt szignifikáns (Bsta, páros t-próba, 1. év: 0,40, 2. év:
