Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)
SÁFIÁN Sz.: Kercaszomor (Őrség) nappali lepkéi (Lepidoptera: Papilionidea és Hesperioidea)
256 NATURA SOMOGYIENSIS Lycaenidae Lycaena dispar rutilus (Werneburg, 1864) - Kercaszomoron elterjedt és gyakori, mind a patakmenti lápréteken, mind a szárazabb rétek szegélyeiben. Árokpartokon erdőszegélyekben növő lósóska (Rumex spp.) fajokon tojásai rendszeresen találhatók. A második nemzedék példányai sokszor igen kicsik, akár L. phlaeas méretűek. Védett faj, szerepel az Európai Unió Élőhely Irányelv II. és IV. függelékében. Lycaena phlaeas (Linnaeus, 1761) - Szárazabb, bolygatottabb területek lepkéje. Kercaszomoron rendszeres, de nem gyakori. Lycaena hippothoe (Linnaeus, 1761) - Kercaszomoron először 2011 augusztusában került elő. Elképzelhető, hogy az Őrség területén korábban elterjedtebb faj (SZABÓKY 1995, BÁLINT et al. 2006) itteni állománya sokáig az észlelési küszöb alatt maradt, vagy a rétek kezelésének elmaradása miatt esetleg ki is pusztult, most megtalált példányai pedig a szomszédos Magyarszombatfa felől telepedtek meg az ismételten kezelés alá vont területeken. Az Őrségben és a Vendvidéken legjellemzőbb élőhelyei patakmenti és kiszáradó láprétek kékperjés asszociációi (pl. Succisio-Molinetum), a kercaszomori példányok is ilyen élőhelyfoltok mellől kerültek elő. Az őrségi populációk kétnemzedékesek, amely forma Magyarország délnyugati-nyugati területeiről került leírásra ssp. sumadiensis (SZABÓ 1956). E forma taxonómiai validitása vitatott, a legújabb hazai fajlista érvényesnek ismeri el (VARGA et al. 2010). Védett. Lycaena tityrus (Poda, 1761) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Lycaena virgaureae (Linnaeus, 1758) - Igen hosszú rajzásidejü faj, első példányai már június elején kikelhetnek, egyes nőstények pedig még szeptember első napjaiban is repülnek. Elképzelhető, hogy ezek a példányok a melegebb időszakban aestiválnak. Kercaszomoron nedvesebb és szárazabb réteken és erdőszegélyekben egyaránt megtalálható, egyes években gyakori. iNeozephyrus quercus (Linnaeus, 1758) - Nyár közepén, nyílt állásban növő tölgyek koronájában lehet legkönnyebben megfigyelni a lepkét, ahol az esti órákban a hímek nagy sebességgel repkednek a koronában, gyakran egymást üldözve. Kercaszomoron tölgy fasorokban, legelők tölgyfáin rendszeresen megfigyelhető. Egyes nőstények még szeptember elején is repülnek. Thecla betulae (Linnaeus, 1758) - Az imágó ritkábban kerül szem elé, főleg frissen kelt hím példányai látogatnak virágokat, a lepkék egyébként a bokrok csúcsán és fák koronájában tartózkodnak. Viráglátogató példányai Kercaszomoron az invazív óriás aranyvesszőn ( Solidago gigantea) is megfigyelhetők, de főleg ernyősökön szívogat. Tojásait télen és tavasszal a kökény virágbontásáig lehet legkönnyebben megtalálni, a nőstény a fehér petéket egyesével vagy kettesével, viszonylag alacsonyan (1-2 m), vékony ágakra, rügyek mellé rakja. Callophrys rubi (Linnaeus, 1758) - Kercaszomoron ritka, általában egyesével került elő. Satyrium xv-album (Knoch, 1782) - A faj Kercaszomoron és az Őrségben is igen ritka, a három kercaszomori példányon kívül egyetlen recens adata ismert Apátistvánfalvárói (BÁLINT et al. 2006). Bár a szilfavész megtizedelte a hernyók tápnövényének állományait, Kercaszomoron pár vénicszil (Ulmus laevis) egyed túlélte a szilfa-pusztulást, a faj tenyészését lokálisan e pár egyed biztosíthatja. Védett faj. Satyrium pruni (Linnaeus, 1758) - Kökényes szegélycserjések karakterfaja, déli kitettségű erdőszegélyek mentén Kercaszomor környékén sem ritka. Satyrium ilicis (Esper, 1779) - Fiatal tölgyesekben, erdei tisztásokon, erdőszegélyekben rendszeresen megfigyelhető, védett faj. Satyrium acaciae (Fabricius, 1787) - Kökényen fejlődő faj, amely Kercaszomoron félszáraz gyepek délies kitettségű, kökényes erdőszegélye mentén rendszeresen megfigyelhető.
